Boldog, Békés Karácsonyt
és
Boldogabb, Sikerekben Gazdag
Új Évet Kívánok
Mindenkinek!

Adventi napok...

Szép ünnep a Karácsony főleg az előkészületek.
Na ezen kijelentés utobbi felét megkérdőjelezném. Az áruházak, plázák, bevásárlóközpontok, akár egy transformers úgy alakulnak át egy óriási halkonzervé. S mi emberek akár a szardíniák, vagyunk egymáshoz szorítva... S nincs menekvés!
A minap a Tescoban jártam, s már a parkoló autók létszáma észrevételekor, tudatosult bennem a tény.: Nem leszek egyedül a "boltban" :)
Na sebaj. -Gondoltam s beléptem a pokol kapuján, ahol egyből szavak, s kérdések nélkül, rámtört a karácsonyi hangulat. A tömeg lépésben hömpölyög akár egy rock-koncert előtt... Mindenhol karácsonyi motívumok bámulnak az emberre. Imitt egy műfenyő feldíszítve, amott egy égősör. A hangszórókból igaz kérés nélkül, de ünnepi dalok másznak a fülünkbe. S a biztonsági őrök is Mikulás-sapkákban nézik hogy ki az, aki a fizetés kellemetlenségeitől megkímélve magát, akarja elhagyni valami aprósággal az áruházat.
Első utam a kosarakhoz vezetett.. Volna.. Ugyanis azon a helyen ahol ezek a gyönyörű mostmár kerekekkel feltuningolt "utánfutók" foglalták a helyüket... Na azon a helyen egy hatalmas üresség tátongott...
-Dóóó!!! -Mondaná ilyenkor Homer Simpson, ugyanis nem volt egy darab szabad "utánfutó" sem. Hümm... Irány a pénztár. Ott ugyanis minimum egy darab biztosan vár rám, aki már célba ért, s akit a köszönet zárójelbe tételével behajítottak a pénztár alá. Viszont itt is felugrik egy probléma. A 100valahány pénztárból jó ha a negyedének ég felül a kis zöld lámpája, hirdetve azt, hogy oda lehet menni fizetni.. A többi csak üresen, eladó nélkül piheni ki az előző nap, vagy hónap fáradalmait. Magyarán szólva kilométernyi hosszú embercsoport áll a működő pénztáraknál kosarakkal, kocsikkal felszerelve türelmetlenül.. S nekem most itt kéne előrefúrnom magam hogy a már kiszemelt járgányt magaménak tudhassam. Na hát volt küszködés..
Végülis megszereztem amit akartam s újra visszatértem a rajtvonalhoz hogy szabályosan vágjak neki a kalandnak.
Forradalmár lelkem fellázadt hogy én is beálljak a sorba s magam után húzva "szakszerűen" ápoljam kapcsolatom a kosárral. Szóval inkább kézben cipeltem. Mindez pedig hasznosnak is bizonyult ugyanis ebben a tömegben sokkal gyorsabban lehet közlekedni ha nem kell húznod magad után a leendő holmid.
Na és itt el is értünk ahhoz a részhez ami miatt leírom mindezt.. Ugyanis olyan élményben volt részem amit muszáj kiírnom magamból. :)
Beszereztem mindent amit akartam. Épp a péztárhoz indultam volna várni egy órát hogy sorra kerüljek, amikor meglátom hogy a mandarinnak 200ft kg-ja... Hümm.. Gondoltam venni kéne ha már itt vagyok.. Őseim örülnének neki.. Az áru kb 15méterre volt tőllem. Meg is tettem az első lépést a több raklapnyi mandarin felé, viszont mire a második lépéshez értem, hirtelen egy nyugdíjjasokból álló tömeg zárta körül a gyümölcsel teli rekeszeket, s vadul dobálták az előre letépett nylon zacskóikba az akciós trópusi gyümölcsöt...
Forradalmár lelkem mint a vulkán tört ki magábol s egyből olyan gondolatok alakultak ki az agyamban hogy ezt nem hagyhatom. A kosaramban bőven volt még hely. Megtettem a maradék lépést, s apró gonosz mosollyal az arcomon 8db nylonzacskót téptem le, s megindultam a csürhe felé. Kik már-már a dögkeselyűkhez hasonlitottak kik a halott zebrán marakodnak. Azonban újból felugrott a kérdőjel...
Hogy férek én most oda?
Ezek a nénik már megélték azt az átkos rendszert amikor egy évben csak egyszer, éppen karácsonykor volt kapható a mandarin, narancs, banán... Nekik talán nosztalgikus élményt is nyújtott az hogy már-már verekedtek a szebb példányokért.
Be kellett látnom, előnyben vannak...
Viszont én már voltam Metallica koncerten... :) S megannyi fesztivál, s koncertek alatt már megtanultam hogyan kell illedelmesen, de határozottan előrébb jutni a kívánt pozícióba. :)
Most sem történt másképp.. Először hirtelen meglepödtek, s lefagyva engem néztek... "ezt hogy képzelem?!"... Viszont az első tökéletes mandarin bezsákmányolása után föleszméltek s egyből folytatták a vadászatot. Én velük mit sem törődve s fiatalságomból fakadó fürgeségemet kihasználva, már a harmadik zacskót töltöttem meg. Amikor elkezdtem gondolkodni hogy minek nekem ennyi mandarin? De azért még egy utolsót gondoltam elveszek... Mire egy néni felháborodottan rámordít:
-Fiatalmeber! Azt már én kinéztem magamnak!
Chhö...
Én csak egy mosollyal válaszoltam vissza, de éreztem, ha tovább maradok lincs-hangulat alakulhat ki. S lelki szemeim már előre látták, hogy a testemet majd véres zúzódások lepik el a hozzámhajított mandarinoktól.
Azért még dacból 2 zacskóval megtöltöttem. :) Majd indultam is volna de ekkor megéreztem hű kosaram súlyát és már-már reflex-szerűen hajtottam ki a "fülét" hogy a földön húzva vonatozzam célba.
A történet tanulságát szűrje le mindenki saját maga.. De én viszont rádöbbentem hogy egy egyszerű akció is megváltoztathatja az ember érveit, viselkedését. A rohadék tesco csak elérte hogy húzzam azt a rohadt kosarat mint a többi droid... :D
Tesco-Blogzoll:1-0
De méég nincs vége a játszmának!! :)
Na de ha leszűrtétek a tanulságot, utánna jöhettek meglátogatni, majd mandarint enni, mert van 5kg! :))
Igaz mint utóbb kiderült ebböl az 5kgból 2kg az mag...

Szebb Mandarint
Blogzoll