A Levegőbe lóg lábam
Tarkóm alatt pihen kezem
Minden egyes lélegzettel vétkezem.
Sötét fények előttem
Zajos csend mögöttem
Az üresség néz rám elöregedetten
Megszólal:
- Kelj fel! Alkoss! Tüntess el! Már figyellek évek óta.
Ennyi időn keresztül ugyan, hogy tűrhetsz el?!
Lassan felnézek
De nem szólalok
A fekhelyemül szolgáló paddal együtt korhadok.
Fel kéne kelnem?
Talán...
