.

Egy félre fogott hang vagyok az életedben.

Talán holnap?

Nem tudok leülni magammal beszélgetni!
Egyszerűen nem szánok rá időt. Mintha nem is léteznék....
Ott legbelül kinyújtott karokkal ugrálok, és integetek arra várva, hogy vegyem már észre magam! Át kellene szűrni az elmúlt hónapokat, de eddig hallani sem akartam erről. Nem is hallottam.
Sok minden történt az elmúlt hónapokban.... 
Lesz miről beszélgetnünk...
Holnap talán megpróbálom.

...

Egy dalszöveg...

Minden rendben!

Verse1

Sárga fények, a köd leszáll, ébredezik a város már.

A magánnyal sétálsz, úgy érzed megváltoztál.

A járda jegén, megcsillan a fény.

Szívedben a remény,

Réges-rég eltűnt, már csak álmaidban él.

Verse2

Hajnali járat, csendesen szúrja át az éjszakát.

Békésen repeszti meg, morogva a csend zaját.

A fű, és az ég, a kezdet, a vég,

A hold integet feléd!

Üres volt az éjszakád, és nem állhattam eléd!

Refrén

Becsaptad az ajtót, és küzdök a zárral,

Évek óta csak úszunk az árral.

Hófehér minden, napsütés rég volt,

Mindent felváltott a szürke égbolt.

Hamis a mosoly, és hazug a válasz!

A sors évek óta egyfolytában átbasz!

Ne aggódj nincs gond, minden rendben!

Minden rendben…

Verse3

Régi emlék, egy vékony repedés az igazság oldalán

Sötét átok, mit az idő egyszer majd felold talán

A múlt elavult, a jelen feldúlt

A jövő megújult.

A régi énem amikor meglátott, nem is tudta, hogy megvakult

Verse4

Fagyos reggel, a fejed párnák közt, elhalványul a világ.

A fájdalom, és lemondás országának ablak üvegén jégvirág. 
Üres az ágyad, jéghideg vágyak.

A falon kúszó árnyak.

Lassan elmásznak, ahogy az emlékek is elszállnak.

Refrén (2x, 3x ?)

Becsaptad az ajtót, és küzdök a zárral,

Évek óta csak úszunk az árral.

Hófehér minden, napsütés rég volt

Mindent felváltott a szürke égbolt.

Hamis a mosoly, és hazug a válasz

A sors évek óta egyfolytában átbasz.

Ne aggódj nincs gond, minden rendben

Minden rendben…

Minden rendben!

Minden rendben!

Minden rendben!

Már ketten...

Hütz már nincs egyedül... Most már ketten próbálják szétfeszíteni a lelkem!

Találtam még egy zsenit!

Glen Hansard

Eugene Hütz

Hangulatszájbarágás - szerintem

Miről szólna ez a dal szerintem, ha Mayer nem írt volna szöveget?
Ez szerintem egy: Világgámenős dal!

Az intro: 
-Nyár van. Tikkasztó meleg. A nap sugarai a talajról visszapattantak, elvakítanak.. Szürke vagy, de körülötted minden zöld és fehér... Üres vagy, mégis tele vagy érzelmekkel.
Rohansz. Lüktet a halántékod. Mélyre szívod a levegőt. Épp hogy időben odaérsz az állomáshoz.. -A 4es peronról indul- 
Miközben az aluljáróból felfele vágtatva a lépcsőkkel küzdesz, egy félig üres táska táncol jobbra-balra a hátadon. Csak a saját lihegésed, illetve a cipőd halk puffanásait hallod. Leszűkült a világ. A homlokodról a szemedre leugráló izzadságcseppek besegítenek a nap sugarainak. Hunyorogva felszaladsz, a kalauz integetve fúj a sípjába. Idegesítően simogatja az arcod a "segítség". Letörlöd majd felugrasz a vagonra. Hirtelen becsapódik mögötted az ajtó, elérted. Azonnal elindultok. "Kabinos" a vagon. Rengetegen vannak. Keresed a helyed. Nem találod...

Elindul a dal:
-A kabinoknál a kis folyosón vagy. A lábad mellé teszed a táskát, lehúzod az ablakot. Kikönyökölsz. A menetszél kicsit bántja a szemed, de hűti az arcod. A szél a hajaddal játszik. A tincseid besegítenek az izzadságcseppeknek, illetve a nap sugarainak. Szabaddá teszed a látásod, hátrafogod a hajad. A szíved összeszorulva nyugszik le, de még gyorsan veszed a levegőt. A fák, és bokrok visszafelé rohannak.. Ők maradnak, de neked tovább kell menned, tovább kell lépned. Új élet vár rád. Mindened hátrahagyod. Egyedül vagy. Minden más lett. Semmi sem a régi. Minden lélegzet új. Minden szívdobbanás új. Minden mosoly új. Minden beszélgetés új. Minden érzés új. Senki sem törődik vele merre vagy. Senkinek sem hiányzol... Tudod jól, de ez így van jól. Még jobban összeszorul a szíved. Várod az új lehetőségeket, az új élményeket. Csak bambulsz előre. Zötyögsz a vonaton. Zötyögsz valahová..