Már ketten...

Hütz már nincs egyedül... Most már ketten próbálják szétfeszíteni a lelkem!

Találtam még egy zsenit!

Glen Hansard

Eugene Hütz

Hangulatszájbarágás - szerintem

Miről szólna ez a dal szerintem, ha Mayer nem írt volna szöveget?
Ez szerintem egy: Világgámenős dal!

Az intro: 
-Nyár van. Tikkasztó meleg. A nap sugarai a talajról visszapattantak, elvakítanak.. Szürke vagy, de körülötted minden zöld és fehér... Üres vagy, mégis tele vagy érzelmekkel.
Rohansz. Lüktet a halántékod. Mélyre szívod a levegőt. Épp hogy időben odaérsz az állomáshoz.. -A 4es peronról indul- 
Miközben az aluljáróból felfele vágtatva a lépcsőkkel küzdesz, egy félig üres táska táncol jobbra-balra a hátadon. Csak a saját lihegésed, illetve a cipőd halk puffanásait hallod. Leszűkült a világ. A homlokodról a szemedre leugráló izzadságcseppek besegítenek a nap sugarainak. Hunyorogva felszaladsz, a kalauz integetve fúj a sípjába. Idegesítően simogatja az arcod a "segítség". Letörlöd majd felugrasz a vagonra. Hirtelen becsapódik mögötted az ajtó, elérted. Azonnal elindultok. "Kabinos" a vagon. Rengetegen vannak. Keresed a helyed. Nem találod...

Elindul a dal:
-A kabinoknál a kis folyosón vagy. A lábad mellé teszed a táskát, lehúzod az ablakot. Kikönyökölsz. A menetszél kicsit bántja a szemed, de hűti az arcod. A szél a hajaddal játszik. A tincseid besegítenek az izzadságcseppeknek, illetve a nap sugarainak. Szabaddá teszed a látásod, hátrafogod a hajad. A szíved összeszorulva nyugszik le, de még gyorsan veszed a levegőt. A fák, és bokrok visszafelé rohannak.. Ők maradnak, de neked tovább kell menned, tovább kell lépned. Új élet vár rád. Mindened hátrahagyod. Egyedül vagy. Minden más lett. Semmi sem a régi. Minden lélegzet új. Minden szívdobbanás új. Minden mosoly új. Minden beszélgetés új. Minden érzés új. Senki sem törődik vele merre vagy. Senkinek sem hiányzol... Tudod jól, de ez így van jól. Még jobban összeszorul a szíved. Várod az új lehetőségeket, az új élményeket. Csak bambulsz előre. Zötyögsz a vonaton. Zötyögsz valahová..