Sötétség

Üres a zseb, üres az ég
Ügyesen feszít az üresség
Tele a csizma, tele a tár
A tükör ridegen telibe talál

Keres az út, keres a vég
Lassan gyilkol a kötelesség!
Sötét a jövő, sötét a múlt
A jelen érdekes mód megfakult

Szakadék előttem, Szakadék mögöttem
Szakadék alattam, Szakadék fölöttem
Zuhanok s ez az érzés oly megszokott
Szakadt remény szava rég szertefoszlott

Miért?

A Levegőbe lóg lábam
Tarkóm alatt pihen kezem
Minden egyes lélegzettel vétkezem.

Sötét fények előttem
Zajos csend mögöttem
Az üresség néz rám elöregedetten

Megszólal:
- Kelj fel! Alkoss! Tüntess el! Már figyellek évek óta.
Ennyi időn keresztül ugyan, hogy tűrhetsz el?!

Lassan felnézek
De nem szólalok
A fekhelyemül szolgáló paddal együtt korhadok.

Fel kéne kelnem?

Talán...