Boldog, Békés Karácsonyt
és
Boldogabb, Sikerekben Gazdag
Új Évet Kívánok
Mindenkinek!
és
Boldogabb, Sikerekben Gazdag
Új Évet Kívánok
Mindenkinek!
2010. december 25., szombat
2010. december 6., hétfő
Adventi napok...
Szép ünnep a Karácsony főleg az előkészületek.
Na ezen kijelentés utobbi felét megkérdőjelezném. Az áruházak, plázák, bevásárlóközpontok, akár egy transformers úgy alakulnak át egy óriási halkonzervé. S mi emberek akár a szardíniák, vagyunk egymáshoz szorítva... S nincs menekvés!
A minap a Tescoban jártam, s már a parkoló autók létszáma észrevételekor, tudatosult bennem a tény.: Nem leszek egyedül a "boltban" :)
Na sebaj. -Gondoltam s beléptem a pokol kapuján, ahol egyből szavak, s kérdések nélkül, rámtört a karácsonyi hangulat. A tömeg lépésben hömpölyög akár egy rock-koncert előtt... Mindenhol karácsonyi motívumok bámulnak az emberre. Imitt egy műfenyő feldíszítve, amott egy égősör. A hangszórókból igaz kérés nélkül, de ünnepi dalok másznak a fülünkbe. S a biztonsági őrök is Mikulás-sapkákban nézik hogy ki az, aki a fizetés kellemetlenségeitől megkímélve magát, akarja elhagyni valami aprósággal az áruházat.
Első utam a kosarakhoz vezetett.. Volna.. Ugyanis azon a helyen ahol ezek a gyönyörű mostmár kerekekkel feltuningolt "utánfutók" foglalták a helyüket... Na azon a helyen egy hatalmas üresség tátongott...
-Dóóó!!! -Mondaná ilyenkor Homer Simpson, ugyanis nem volt egy darab szabad "utánfutó" sem. Hümm... Irány a pénztár. Ott ugyanis minimum egy darab biztosan vár rám, aki már célba ért, s akit a köszönet zárójelbe tételével behajítottak a pénztár alá. Viszont itt is felugrik egy probléma. A 100valahány pénztárból jó ha a negyedének ég felül a kis zöld lámpája, hirdetve azt, hogy oda lehet menni fizetni.. A többi csak üresen, eladó nélkül piheni ki az előző nap, vagy hónap fáradalmait. Magyarán szólva kilométernyi hosszú embercsoport áll a működő pénztáraknál kosarakkal, kocsikkal felszerelve türelmetlenül.. S nekem most itt kéne előrefúrnom magam hogy a már kiszemelt járgányt magaménak tudhassam. Na hát volt küszködés..
Végülis megszereztem amit akartam s újra visszatértem a rajtvonalhoz hogy szabályosan vágjak neki a kalandnak.
Forradalmár lelkem fellázadt hogy én is beálljak a sorba s magam után húzva "szakszerűen" ápoljam kapcsolatom a kosárral. Szóval inkább kézben cipeltem. Mindez pedig hasznosnak is bizonyult ugyanis ebben a tömegben sokkal gyorsabban lehet közlekedni ha nem kell húznod magad után a leendő holmid.
Na és itt el is értünk ahhoz a részhez ami miatt leírom mindezt.. Ugyanis olyan élményben volt részem amit muszáj kiírnom magamból. :)
Beszereztem mindent amit akartam. Épp a péztárhoz indultam volna várni egy órát hogy sorra kerüljek, amikor meglátom hogy a mandarinnak 200ft kg-ja... Hümm.. Gondoltam venni kéne ha már itt vagyok.. Őseim örülnének neki.. Az áru kb 15méterre volt tőllem. Meg is tettem az első lépést a több raklapnyi mandarin felé, viszont mire a második lépéshez értem, hirtelen egy nyugdíjjasokból álló tömeg zárta körül a gyümölcsel teli rekeszeket, s vadul dobálták az előre letépett nylon zacskóikba az akciós trópusi gyümölcsöt...
Forradalmár lelkem mint a vulkán tört ki magábol s egyből olyan gondolatok alakultak ki az agyamban hogy ezt nem hagyhatom. A kosaramban bőven volt még hely. Megtettem a maradék lépést, s apró gonosz mosollyal az arcomon 8db nylonzacskót téptem le, s megindultam a csürhe felé. Kik már-már a dögkeselyűkhez hasonlitottak kik a halott zebrán marakodnak. Azonban újból felugrott a kérdőjel...
Hogy férek én most oda?
Ezek a nénik már megélték azt az átkos rendszert amikor egy évben csak egyszer, éppen karácsonykor volt kapható a mandarin, narancs, banán... Nekik talán nosztalgikus élményt is nyújtott az hogy már-már verekedtek a szebb példányokért.
Be kellett látnom, előnyben vannak...
Viszont én már voltam Metallica koncerten... :) S megannyi fesztivál, s koncertek alatt már megtanultam hogyan kell illedelmesen, de határozottan előrébb jutni a kívánt pozícióba. :)
Most sem történt másképp.. Először hirtelen meglepödtek, s lefagyva engem néztek... "ezt hogy képzelem?!"... Viszont az első tökéletes mandarin bezsákmányolása után föleszméltek s egyből folytatták a vadászatot. Én velük mit sem törődve s fiatalságomból fakadó fürgeségemet kihasználva, már a harmadik zacskót töltöttem meg. Amikor elkezdtem gondolkodni hogy minek nekem ennyi mandarin? De azért még egy utolsót gondoltam elveszek... Mire egy néni felháborodottan rámordít:
-Fiatalmeber! Azt már én kinéztem magamnak!
Chhö...
Én csak egy mosollyal válaszoltam vissza, de éreztem, ha tovább maradok lincs-hangulat alakulhat ki. S lelki szemeim már előre látták, hogy a testemet majd véres zúzódások lepik el a hozzámhajított mandarinoktól.
Azért még dacból 2 zacskóval megtöltöttem. :) Majd indultam is volna de ekkor megéreztem hű kosaram súlyát és már-már reflex-szerűen hajtottam ki a "fülét" hogy a földön húzva vonatozzam célba.
A történet tanulságát szűrje le mindenki saját maga.. De én viszont rádöbbentem hogy egy egyszerű akció is megváltoztathatja az ember érveit, viselkedését. A rohadék tesco csak elérte hogy húzzam azt a rohadt kosarat mint a többi droid... :D
Tesco-Blogzoll:1-0
De méég nincs vége a játszmának!! :)
Na de ha leszűrtétek a tanulságot, utánna jöhettek meglátogatni, majd mandarint enni, mert van 5kg! :))
Igaz mint utóbb kiderült ebböl az 5kgból 2kg az mag...
Szebb Mandarint
Blogzoll
Na ezen kijelentés utobbi felét megkérdőjelezném. Az áruházak, plázák, bevásárlóközpontok, akár egy transformers úgy alakulnak át egy óriási halkonzervé. S mi emberek akár a szardíniák, vagyunk egymáshoz szorítva... S nincs menekvés!
A minap a Tescoban jártam, s már a parkoló autók létszáma észrevételekor, tudatosult bennem a tény.: Nem leszek egyedül a "boltban" :)
Na sebaj. -Gondoltam s beléptem a pokol kapuján, ahol egyből szavak, s kérdések nélkül, rámtört a karácsonyi hangulat. A tömeg lépésben hömpölyög akár egy rock-koncert előtt... Mindenhol karácsonyi motívumok bámulnak az emberre. Imitt egy műfenyő feldíszítve, amott egy égősör. A hangszórókból igaz kérés nélkül, de ünnepi dalok másznak a fülünkbe. S a biztonsági őrök is Mikulás-sapkákban nézik hogy ki az, aki a fizetés kellemetlenségeitől megkímélve magát, akarja elhagyni valami aprósággal az áruházat.
Első utam a kosarakhoz vezetett.. Volna.. Ugyanis azon a helyen ahol ezek a gyönyörű mostmár kerekekkel feltuningolt "utánfutók" foglalták a helyüket... Na azon a helyen egy hatalmas üresség tátongott...
-Dóóó!!! -Mondaná ilyenkor Homer Simpson, ugyanis nem volt egy darab szabad "utánfutó" sem. Hümm... Irány a pénztár. Ott ugyanis minimum egy darab biztosan vár rám, aki már célba ért, s akit a köszönet zárójelbe tételével behajítottak a pénztár alá. Viszont itt is felugrik egy probléma. A 100valahány pénztárból jó ha a negyedének ég felül a kis zöld lámpája, hirdetve azt, hogy oda lehet menni fizetni.. A többi csak üresen, eladó nélkül piheni ki az előző nap, vagy hónap fáradalmait. Magyarán szólva kilométernyi hosszú embercsoport áll a működő pénztáraknál kosarakkal, kocsikkal felszerelve türelmetlenül.. S nekem most itt kéne előrefúrnom magam hogy a már kiszemelt járgányt magaménak tudhassam. Na hát volt küszködés..
Végülis megszereztem amit akartam s újra visszatértem a rajtvonalhoz hogy szabályosan vágjak neki a kalandnak.
Forradalmár lelkem fellázadt hogy én is beálljak a sorba s magam után húzva "szakszerűen" ápoljam kapcsolatom a kosárral. Szóval inkább kézben cipeltem. Mindez pedig hasznosnak is bizonyult ugyanis ebben a tömegben sokkal gyorsabban lehet közlekedni ha nem kell húznod magad után a leendő holmid.
Na és itt el is értünk ahhoz a részhez ami miatt leírom mindezt.. Ugyanis olyan élményben volt részem amit muszáj kiírnom magamból. :)
Beszereztem mindent amit akartam. Épp a péztárhoz indultam volna várni egy órát hogy sorra kerüljek, amikor meglátom hogy a mandarinnak 200ft kg-ja... Hümm.. Gondoltam venni kéne ha már itt vagyok.. Őseim örülnének neki.. Az áru kb 15méterre volt tőllem. Meg is tettem az első lépést a több raklapnyi mandarin felé, viszont mire a második lépéshez értem, hirtelen egy nyugdíjjasokból álló tömeg zárta körül a gyümölcsel teli rekeszeket, s vadul dobálták az előre letépett nylon zacskóikba az akciós trópusi gyümölcsöt...
Forradalmár lelkem mint a vulkán tört ki magábol s egyből olyan gondolatok alakultak ki az agyamban hogy ezt nem hagyhatom. A kosaramban bőven volt még hely. Megtettem a maradék lépést, s apró gonosz mosollyal az arcomon 8db nylonzacskót téptem le, s megindultam a csürhe felé. Kik már-már a dögkeselyűkhez hasonlitottak kik a halott zebrán marakodnak. Azonban újból felugrott a kérdőjel...
Hogy férek én most oda?
Ezek a nénik már megélték azt az átkos rendszert amikor egy évben csak egyszer, éppen karácsonykor volt kapható a mandarin, narancs, banán... Nekik talán nosztalgikus élményt is nyújtott az hogy már-már verekedtek a szebb példányokért.
Be kellett látnom, előnyben vannak...
Viszont én már voltam Metallica koncerten... :) S megannyi fesztivál, s koncertek alatt már megtanultam hogyan kell illedelmesen, de határozottan előrébb jutni a kívánt pozícióba. :)
Most sem történt másképp.. Először hirtelen meglepödtek, s lefagyva engem néztek... "ezt hogy képzelem?!"... Viszont az első tökéletes mandarin bezsákmányolása után föleszméltek s egyből folytatták a vadászatot. Én velük mit sem törődve s fiatalságomból fakadó fürgeségemet kihasználva, már a harmadik zacskót töltöttem meg. Amikor elkezdtem gondolkodni hogy minek nekem ennyi mandarin? De azért még egy utolsót gondoltam elveszek... Mire egy néni felháborodottan rámordít:
-Fiatalmeber! Azt már én kinéztem magamnak!
Chhö...
Én csak egy mosollyal válaszoltam vissza, de éreztem, ha tovább maradok lincs-hangulat alakulhat ki. S lelki szemeim már előre látták, hogy a testemet majd véres zúzódások lepik el a hozzámhajított mandarinoktól.
Azért még dacból 2 zacskóval megtöltöttem. :) Majd indultam is volna de ekkor megéreztem hű kosaram súlyát és már-már reflex-szerűen hajtottam ki a "fülét" hogy a földön húzva vonatozzam célba.
A történet tanulságát szűrje le mindenki saját maga.. De én viszont rádöbbentem hogy egy egyszerű akció is megváltoztathatja az ember érveit, viselkedését. A rohadék tesco csak elérte hogy húzzam azt a rohadt kosarat mint a többi droid... :D
Tesco-Blogzoll:1-0
De méég nincs vége a játszmának!! :)
Na de ha leszűrtétek a tanulságot, utánna jöhettek meglátogatni, majd mandarint enni, mert van 5kg! :))
Igaz mint utóbb kiderült ebböl az 5kgból 2kg az mag...
Szebb Mandarint
Blogzoll
2010. november 21., vasárnap
Napi üzenet + "magolnivaló"
'Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkely-páncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritkafogú, csempeszobában felneveltett, seprűnyélen lovagló, drótszőrű, szőrös talpú, egyszemű, országút szélén stoppoló, disznó-lábú, pulyka-nyakú, kecske-nyelvű, combnyaktörést elszenvedett, ádámcsutkás, korpás bajszú, ávósokkal kezet fogó, féleszű, gyertyacsonkokat gyűjtögető, 2 elemi osztály végzettségű, disznóhúst nem szerető, együgyű, mocskos, tetves, rabló kurva édes anyját!!!
Kinek inge nyugodtan vegye magára! :D
Szép ez a Magyar nyelv!
Blogzoll
Kinek inge nyugodtan vegye magára! :D
Szép ez a Magyar nyelv!
Blogzoll
2010. november 9., kedd
Antiszoc, Antiszoc..
Én Antiszociális lennék? Eggyátalán mit jelent az ha valaki antiszociális?
Na nézzük milyen találatokat dob rá a bűűűvös internet...
"antiszociális = társadalomellenes; közösségellenes"
"Olyan emberre szokták mondani, aki a társadalom által elfogadott viselkedést nem követi."
"Pszichikai okokból az illető nem tud beilleszkedni a társadalomba, vagy, hogy nem akarja/tudja követni a társadalmi normákat, vagy kapcsolatteremtési, kommunikációs problémái, esetleg érzelmi, vagy empátiás problémái vannak."
"Az antiszociális személyiségű emberek kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Viselkedésüket elsősorban szükségleteik irányítják, lelkiismeretük hiányzik."
Na jó ebből elég is ennyi... Hagyjuk is a témát...
A mai napon sétálok ártalatlanul az utcán. Teszek-veszek intézem ügyes bajos dolgaim. A mai napra tervezett listám első pontját már teljesítettem is, ami csupán annyiból állt:
-El köll menni a méédija márketbe venni köll egy fejhallgatót.
Ugyanis már lassan 3hete nem tudok zenét hallgatni az utcán, mert meghalt a fülesem. Az én Ars poetica-m pedig megeggyezik a Máté Péterével, miszerint "zene nélkül mit érek én"... Hááát én semmit nem érek nélküle, ugyanis belepusztulok ha kicsiny lelkem nem bújhat el egy-egy dallam mögé a mindennapi élet gyötrelmei elől.
Na szóval. Kiszemeltem a szerencsést, megindultam a pénztárhoz, ki is fizettem. Majd miután elköszöntem az pénztártól és átmentem a "kapun" ami természetesen nem sípolt be, ezzel egyből bizonyítást nyerve a Clint Eastwood nézésű 203cm magas 63kg-s biztonsági embernek hogy nem loptam. Egyből eggyet értettem a szatyor külső részén elhelyezkedő felirattal, miszerint ha már most megvettem a több ezer forintos fejhallgatómat és végre minőségben hallgathatom a zenéket.. Hülye azért nem vagyok alapon... Lófaszt fogok én várni a doboz tartalmának kibontásával amíg hazaérek... Ugyanis nállam volt az mp3-am magányosan füles nélkül. Be is nyúltam hát ebbe a gyönyörű szatyorba kivettem ott a kapu előtt ezt a szépséget majd kibontottam a doboz tetejét és készenléti állapotba helyeztem a fejemen a tartalmát.
Örömömet azonban azonnal beárnyékolta ez a szép szál legény, ugyanis hozzámszólt:
-Hee! Nem itt kéne kibontani!
-Hee! Most vettem meg!
-Az engem nem érdekel.
-Kit zavar hogy itt bontom ki?
-Engem!
-Az magánügy! Na viszlát! Szivesen a vásárlást!
Ezen röpke párbeszéd még nem is cseszte volna el a kedvem, de amikor a kijárathoz értem, megpillantottam hogy szakad az eső...
Na fasza!
Esernyő nincs nállam... A fejemen ez a bazi nagy füles meg ha beázik, valami baja lesz, én eret vágok...
Biztos, ami biztos alapon eldöntöttem magamban megvárom míg csendesedik az eső, majd utánna folytatom röpke kis listám kivégzését.
A Fórum kialakításának köszönhetően, a bejárat előtt egy elég nagy területen el lehet bújni az eső elől. Gondoltam, hála a tervezőknek, itt kihúzzuk egy darabig..
Bekapcsoltam a zenét, háttal nekidőltem a falnak, kis levegő vétel, nagy sóhajtás, majd a lelkem annak rendje és módja szerint elhatárolódott a külvilágtól és ment a harmóniákkal haverkodni.
A szemem azonban figyelte az egyre nagyobb tömeget ami megjelent az én kis búvólyemet kihasználva. Egyből el is mosolyodtam hogy a fele társaság masszívan tudatosan esernyőt markolva állt a holt térben ahol nem is érhet minket eső... Droidok gondoltam, de az agyam egyedül érezte magát a lelkem nélkül, elkezdte hát elemezni az összegyűlt társaságot...
A sorstársaim főleg fiatalokból álltak... Igaz, a fórum előtt ez nem is meglepő...
Hogy is néz ki 2010ben a fiatal?
A srácok mind feszülős koptatott farmerben, deszkás cipöben, fekete felsőben fehér csíkokkal/koponyákkal borítva vagy ezen párosítás reciprokával... vasalt hajjal, baseball sapkában, egész arcot betakaró napszemüvegben, esőben... De nem is a kinézetük az idegesítő... Hanem a nevetésük! Nevetnek a semmin. Nevettek azon hogy az egyik retardált úgy bontotta ki az elfogyasztásra szánt chips-ét hogy a zacskó tartalmának 95%a kiszóródott a földre... Ezen nevettek kb 5percen keresztül. Az illető pedig zavarában nekidobta a Fórum falának a zacskót... Ezután a többiek további munkát adva a takarítósoknak követték a szerencsétlen munkásságát és minden szemetüket a forum falának hajították.
A csajok kinézetét nem is volt időm megjegyezni... de ugyanaz a stílus.. Az a fura hogy az összes srác meg az összes csaj ugyanúgy néz ki.
Ugyanazt a divatot követik, a divat számukra elég fontos tényező, mind a másikra akar hasonlítani, ugyanaz a gondolkodásmódjuk, mert ha az egyik máshogy kezd el gondolkozni mint a többi akkor már nem lesz menőő... Így hát követi a többi birkát. Egyből ki lehetett szúrni ki tölti be a frontember szerepét. A srác úgy nézett ki mint egy statiszta egy Lady Gaga klipből. Minden arc felé fordult, minden tekintet rá figyelt, és mindenki az ő poénjain nevetett... Pontosabban minden 4. szava után nevettek... Szerencsére nevetésüknek csak vizuális károsultja voltam hála az új fülesemnek, de még így is ahhoz tudtam hasonlítani az érzést mintha egy villát húzogatnának egy porcelán tányéron.
Visszatérve elkezdtem agyalni hogy jaja ezt szokták mondani, hogy az antiszociális ember nem akar beállni a sorba. Nem akar megfelelni a környezetének. Nem fogadja el az embertársai viselkedését. Nem ismerkedik olyan könnyen... Túl sok előítéletet érez az emberek iránt, nem szereti az embereket... Elkezdtem agyalni hogy ez a mai világban akkora nagy baj?
Nemrég jellemezni próbáltak és egy olyan sablonos mondatot vágtak a fejemhez amit eléggé magaménak éreztem és érzek azóta is.. Ennek a jellemzésnek az volt a lényege hogy én állítolag tépek 100-al az országúton forgalommal szemben, kerülgetem az autókat és nem értem mi van.. ezek megőrültek?
Közben meg velem lehet a baj...
De ezen is agyaltam hogy mért ne mehetnék én forgalommal szemben? Ki mondta hogy így kell haladni? Mért kötelező nekem lehunyt szemmel követni a többieket? Mért kell elfogadnom 100%ig a társadalmat? Mért kell beállnom a sorba? Miért kéne nekem elfogadnom a fenntébb említett emberek viselkedését?
Ha ez azt jelenti hogy Antiszoc vagyok... Akkor igen! Büszkén állítom az vagyok! Hálistennek...
Szebb Országutat
Blogzoll
Na nézzük milyen találatokat dob rá a bűűűvös internet...
"antiszociális = társadalomellenes; közösségellenes"
"Olyan emberre szokták mondani, aki a társadalom által elfogadott viselkedést nem követi."
"Pszichikai okokból az illető nem tud beilleszkedni a társadalomba, vagy, hogy nem akarja/tudja követni a társadalmi normákat, vagy kapcsolatteremtési, kommunikációs problémái, esetleg érzelmi, vagy empátiás problémái vannak."
"Az antiszociális személyiségű emberek kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Viselkedésüket elsősorban szükségleteik irányítják, lelkiismeretük hiányzik."
Na jó ebből elég is ennyi... Hagyjuk is a témát...
A mai napon sétálok ártalatlanul az utcán. Teszek-veszek intézem ügyes bajos dolgaim. A mai napra tervezett listám első pontját már teljesítettem is, ami csupán annyiból állt:
-El köll menni a méédija márketbe venni köll egy fejhallgatót.
Ugyanis már lassan 3hete nem tudok zenét hallgatni az utcán, mert meghalt a fülesem. Az én Ars poetica-m pedig megeggyezik a Máté Péterével, miszerint "zene nélkül mit érek én"... Hááát én semmit nem érek nélküle, ugyanis belepusztulok ha kicsiny lelkem nem bújhat el egy-egy dallam mögé a mindennapi élet gyötrelmei elől.
Na szóval. Kiszemeltem a szerencsést, megindultam a pénztárhoz, ki is fizettem. Majd miután elköszöntem az pénztártól és átmentem a "kapun" ami természetesen nem sípolt be, ezzel egyből bizonyítást nyerve a Clint Eastwood nézésű 203cm magas 63kg-s biztonsági embernek hogy nem loptam. Egyből eggyet értettem a szatyor külső részén elhelyezkedő felirattal, miszerint ha már most megvettem a több ezer forintos fejhallgatómat és végre minőségben hallgathatom a zenéket.. Hülye azért nem vagyok alapon... Lófaszt fogok én várni a doboz tartalmának kibontásával amíg hazaérek... Ugyanis nállam volt az mp3-am magányosan füles nélkül. Be is nyúltam hát ebbe a gyönyörű szatyorba kivettem ott a kapu előtt ezt a szépséget majd kibontottam a doboz tetejét és készenléti állapotba helyeztem a fejemen a tartalmát.
Örömömet azonban azonnal beárnyékolta ez a szép szál legény, ugyanis hozzámszólt:
-Hee! Nem itt kéne kibontani!
-Hee! Most vettem meg!
-Az engem nem érdekel.
-Kit zavar hogy itt bontom ki?
-Engem!
-Az magánügy! Na viszlát! Szivesen a vásárlást!
Ezen röpke párbeszéd még nem is cseszte volna el a kedvem, de amikor a kijárathoz értem, megpillantottam hogy szakad az eső...
Na fasza!
Esernyő nincs nállam... A fejemen ez a bazi nagy füles meg ha beázik, valami baja lesz, én eret vágok...
Biztos, ami biztos alapon eldöntöttem magamban megvárom míg csendesedik az eső, majd utánna folytatom röpke kis listám kivégzését.
A Fórum kialakításának köszönhetően, a bejárat előtt egy elég nagy területen el lehet bújni az eső elől. Gondoltam, hála a tervezőknek, itt kihúzzuk egy darabig..
Bekapcsoltam a zenét, háttal nekidőltem a falnak, kis levegő vétel, nagy sóhajtás, majd a lelkem annak rendje és módja szerint elhatárolódott a külvilágtól és ment a harmóniákkal haverkodni.
A szemem azonban figyelte az egyre nagyobb tömeget ami megjelent az én kis búvólyemet kihasználva. Egyből el is mosolyodtam hogy a fele társaság masszívan tudatosan esernyőt markolva állt a holt térben ahol nem is érhet minket eső... Droidok gondoltam, de az agyam egyedül érezte magát a lelkem nélkül, elkezdte hát elemezni az összegyűlt társaságot...
A sorstársaim főleg fiatalokból álltak... Igaz, a fórum előtt ez nem is meglepő...
Hogy is néz ki 2010ben a fiatal?
A srácok mind feszülős koptatott farmerben, deszkás cipöben, fekete felsőben fehér csíkokkal/koponyákkal borítva vagy ezen párosítás reciprokával... vasalt hajjal, baseball sapkában, egész arcot betakaró napszemüvegben, esőben... De nem is a kinézetük az idegesítő... Hanem a nevetésük! Nevetnek a semmin. Nevettek azon hogy az egyik retardált úgy bontotta ki az elfogyasztásra szánt chips-ét hogy a zacskó tartalmának 95%a kiszóródott a földre... Ezen nevettek kb 5percen keresztül. Az illető pedig zavarában nekidobta a Fórum falának a zacskót... Ezután a többiek további munkát adva a takarítósoknak követték a szerencsétlen munkásságát és minden szemetüket a forum falának hajították.
A csajok kinézetét nem is volt időm megjegyezni... de ugyanaz a stílus.. Az a fura hogy az összes srác meg az összes csaj ugyanúgy néz ki.
Ugyanazt a divatot követik, a divat számukra elég fontos tényező, mind a másikra akar hasonlítani, ugyanaz a gondolkodásmódjuk, mert ha az egyik máshogy kezd el gondolkozni mint a többi akkor már nem lesz menőő... Így hát követi a többi birkát. Egyből ki lehetett szúrni ki tölti be a frontember szerepét. A srác úgy nézett ki mint egy statiszta egy Lady Gaga klipből. Minden arc felé fordult, minden tekintet rá figyelt, és mindenki az ő poénjain nevetett... Pontosabban minden 4. szava után nevettek... Szerencsére nevetésüknek csak vizuális károsultja voltam hála az új fülesemnek, de még így is ahhoz tudtam hasonlítani az érzést mintha egy villát húzogatnának egy porcelán tányéron.
Visszatérve elkezdtem agyalni hogy jaja ezt szokták mondani, hogy az antiszociális ember nem akar beállni a sorba. Nem akar megfelelni a környezetének. Nem fogadja el az embertársai viselkedését. Nem ismerkedik olyan könnyen... Túl sok előítéletet érez az emberek iránt, nem szereti az embereket... Elkezdtem agyalni hogy ez a mai világban akkora nagy baj?
Nemrég jellemezni próbáltak és egy olyan sablonos mondatot vágtak a fejemhez amit eléggé magaménak éreztem és érzek azóta is.. Ennek a jellemzésnek az volt a lényege hogy én állítolag tépek 100-al az országúton forgalommal szemben, kerülgetem az autókat és nem értem mi van.. ezek megőrültek?
Közben meg velem lehet a baj...
De ezen is agyaltam hogy mért ne mehetnék én forgalommal szemben? Ki mondta hogy így kell haladni? Mért kötelező nekem lehunyt szemmel követni a többieket? Mért kell elfogadnom 100%ig a társadalmat? Mért kell beállnom a sorba? Miért kéne nekem elfogadnom a fenntébb említett emberek viselkedését?
Ha ez azt jelenti hogy Antiszoc vagyok... Akkor igen! Büszkén állítom az vagyok! Hálistennek...
Szebb Országutat
Blogzoll
2010. október 30., szombat
2010. október 20., szerda
Megszűnt a külvilág
Széjjel' vertek. Ez volt az iskolám..
Bábu lett az összes cimborám.
Eladták magukat, vagy megszöktek.
Nem várhattam meg, amíg betörnek.
Vadabb vagyok mint bármelyik állat!
Nem fordithatok senkinek hátat.
Vicsorognak rám az oroszlánok.
20 éve üvöltök, ostorral járok!!!!!!
Így elfelejtem hogy én is félek...
Micsoda hős... micsoda "élet"..!
...míg haza nem érek
Szeretlek mert gyűrű vagy, és jó.
A lelked tiszta mint a friss hó.
Mikor mondom rólad szól az óda.
Pedig mondom hosszú évek óta.
Este áldást küldessz rám ha játszol.
Átvezetsz csapdákon, át az átkon.
Mosollyal fogadsz, vagy kacagva hívsz.
Átveszed kínomat amennyit bírsz.
De kitéped a szívem amikor sírsz...
Hazatérni nézni, ahogy alszol.
Szeretni akkoris, ha haragszol.
Hallgatni korholó szavaidat.
Szeretni ha néha nincs igazad.
Veled nevetni, mikor örülsz.
Hallgatni csak, mikor mellettem ülsz.
Hogy meggyógyitassz, hogy elviselsz.
Gyújtassz, égetsz, megölelsz.
De kitéped a szívem amikor sírsz...
Suttogni csak mikor fáradt vagy.
Kilesni mikor, kibontod hajad.
Várni rád mikor sietsz, de késel.
Mikor reggel felkelsz, halkan mész el
Súg a selyem, mikor levetkőzöl.
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl
Szemed körül a ráncok ha nevetsz..
A forró sóhajod mikor szeretsz!!!
De kitéped a szívem, amikor sírsz!!!
2010. október 18., hétfő
XX
XX
Köszönöm akiknek eszében volt! (L) :)
Jó érzés hogy az ítéletem veletek tölthetem! :)
A többi cellatárs meg nem lényeg :)
Bár belőllük sokkal több van...
:)
Na szebb 3. X-et
Blogzoll
2010. október 17., vasárnap
2010. október 12., kedd
2010. október 10., vasárnap
Közérdekű Közlemény + Üzenet)!(
Vettem egy Szájharmónikát és imáádom :):) A jövőhéttől tanulok rajta játszani :):)
Már csak pár ezer blogbejegyzés és úgy fogom nyomni mint ahogy Ferenczi György itt a vidin :)
Már csak pár ezer blogbejegyzés és úgy fogom nyomni mint ahogy Ferenczi György itt a vidin :)
"Nem ver meg engem az Isten, hogy szeretőt mást kerestem!
Te hagytál el! Nem én téged! Délibáb volt a hűséged!
Délibáb volt, a hűséged...
Találtam már mást magamnak...!
Találj te is mást magadnak!!!! :)
Éljed világodat vele!!!! :)
Áldjon meg az Isten vele!!!! :)
Áldjon meg az Isten vele..."
Szép ez a Herfli!
Blogzoll
2010. október 9., szombat
A zokni és a hajgumi esete
"Vadnak születtünk az utca nevelt. Senki nem vigyázott ránk. A beton házak között nem várnak csodák..."
Na hogy a beton házak között nem várnak csodák, abban eddig is biztos voltam. Ezt a tényt már kissrác koromban felfedeztem.
Lakótelepi gyerek vagyok ide születtem, itt is élek lassan már 20 éve. A mai nap reggelén pedig rám köszönt a gyerekkori múltam. Na de ne rohanjunk előre..
Gyerekkoromban, a nyári szünetek nagyrésze iszonyat unalmasan és lassan teltek.
Hát persze mit is tudtam volna csinálni?
A szüleim még a levegőtöl is féltettek pláne nem attól hogy elengedjenek csak úgy csavarogni... Amit mondjuk így utólag köszönök is nekik... De most nem ez a lényeg.. :)
Lehet túl "városi" vagyok, kövezzetek meg érte, de egy vidéki gyerek élete szerintem sokkal izgalmasabb mint egy lakótelepi gyereké. A ház körül több a teendő, a gyerek meg minél nagyobb, annál több mindenbe be lehet fogni. Ha meg jószág is van akkor ez a tény hatványozottan igaz. Hát ja... Ha a sors isten ne adja vidékre száműzne és lesz családom, feleségem, gyerekeim.. Még jó hogy az utóbbiakra hagynám a ganézást :)
Na jó persze ez csak vicc volt de abban biztos vagyok hogy több inger ér egy vidéki kölyköt mint anno minket. Meg vidéken van kacsa meg tehén és az tök jó :):)
Lényeg, a lakótelepi gyerek szórakozási lehetősége csekélyebb...
Ha nem néztük a falat, akkor focizhattunk a ház előtti parkban, majd lehajtott fővel állhattunk a szüleink elé hogy már megint betört egy parkoló autó szélvédője..
Vagy ha fogócskázni akartunk a szomszéd vénasszony ordibált le az ablakból hogy nem hallja miattunk a sorozatát..
Vagy hogy ne pattogtassuk a labdát mert aludni szeretne...
Mindenbe beleszóltak. Mi meg néztünk magunk elé és mi csórók már a nyári szünet végét vártuk mert legalább akkor nem unjuk magunkat halálra.
Bár Magyar ember találékony, s ez így visszagondolva a gyerekekre is igaz.
A bátyámmal mi azér' elég sok játékot találtunk ki anno, amit egy vidéki gyerek nem nagyon tudna játszani.
Erre a legkitünőbb példa a "lógatás". Na ez volt a lakásban töltött elfoglaltságok közül a legfejdelmibb. Az egész annyibol állt hogy fogtunk valami kissebb játékot.. bábukat, kinder tojás figurákat akármit, majd egy gombolyag cérnához vagy fonalhoz kötöttük őket. Ezután már csak ki kellett állni az erkélyre vagy a szobánk ablakához, s kidobálni majd visszahúzni. :) S ezen elfoglaltságot kombináltuk is...
Pl.: "Találd el a vénasszony ablakpárkányát..", "Nem mered nekidobni a palotapincsinek..", "Találd el azt a falevelet.."...stb
Na és ez utóbbi játék ami miatt most írom ezt a bejegyzést. A "találd el azt a falevelet" nyomai még a mai napig is fellelhetőek. Ugyanis sokszor véletlenül úgy dobtuk el azt a kis figurát hogy az rácsavarodott a faágra s az, az istennek nem akart kicsavarodni. Aminek a következménye az lett hogy hiába húztuk, a cérna elszakadt a faágon pedig ott maradt a játék legfőbb alkotóeleme. Mi ilyenkor csak eggyet tehettünk s meg is tettük... Sűrűn s meglehetősen profánul emlegettük a jóistent mindenféle formában.
Igaz valamikor mentőakciókat is szerveztünk.
Pl.: Volt olyan hogy egy napon belül két darab játék katonát helyeztünk örökre a faág fogságába. Az eggyikkel megprobáltunk eltalálni valamit ami miatt a katona ottmaradt... :) Ebböl fakadóan pedig egyből megszületett a következő kombináció: "Mentsd meg Ryan közlegényt!"
Ami annyibol állt volna hogy pont úgy találjuk el az eggyik katonával a másikat hogy az "belendül" s kicsavarodik, majd leesik a földre és lemehetünk érte. Na hát ezt megvalósítani... Hát maradjunk annyiban, elértük hogy Ryan közlegény ne unatkozzon egymagába', mert felragadt mellé a fára egy jópár bajtársa. :)
Meg elértük azt is, hogy a nyár végére kis túlzással a házunk előtt egy óriási karácsonyfa állt.
Na de ennyit a múltrol. Telt múlt az idő. Mi nagyjából felnőttünk. A "fennrekedt" figurák nagy része pedig már eltünt. De egy jópár, beleértve "Ryan közlegényt" is, még a mai napig is ott lóg :) Én ma kora hajnalban a fa díszítő elemeinek számát a "tudtomon kívül" megnöveltem.
Tegnap sörözni voltam a kollegákkal... Eleinte nem akartam sokáig maradni.. Télleg nem :) Iszonyat fáradt voltam egész héten minden nap 4kor keltem. De hát na.. Maradtam. :)
Na de az este jó is volt, azzal nem volt baj, azt leszámítva hogy hajnalban értem haza és kicsit többet ittam a kelleténél. Bár lehet nem volt az olyan sok, csak a fáradtság és a kialvatlanság miatt erősebben hatott az alkohol. S a berúgás helyett iszonyat lelassultam... Szó szerint a kómás állapotot sikerült elérnem. A többiektől így utólag megtudtam: "Egy alvajáróhoz hasonlitottam elköszönésnél."
A mai reggelem pedig elég furcsán telt.
Délben felébredtem. Kimásztam az ágybol, bementem a fürdőszobába mindenféle tisztálkodási aktus levezetéseképp. Majd azt veszem észre hogy a szennyeskosárban van a hajgumim és nem is akármilyen hajgumim.. Számomra két féle hajgumi létezik. A jó és a rossz :) Ez rossz volt. Kinyúlt, már sokat használtam... De mit keres a szennyeskosárban? Én ezeket a hajgumikat általában mindig kilövöldözöm az ablakon :) Jójójó tudom nem ott a helyük de könnyebb kilövöldözni :) Meg amúgy is én egy hónapig használok kb eggyet mire használhatatlanná válik szóval még nincs akkora hajgumi mennyiség a ház előtt. :)
Lényeg a szennyeskosárban semmi keresnivalója. Na mindegy. Folytattam a tisztálkodási szertartásom, ami közben egyszer csak kitekintek az ablakon s mit látok? A zoknim ott pihen a faágon fennakadva. Közvetlenül Ryan közlegény mellett... S a szél lobogtatja mint valami bizarr zászlót...
Először csak bámultam s nem értettem hogy most mi a helyzet.. Elkezdtem agyalni hogy az biztosan az enyém? Megprobáltam elképzelni a történetet hogy valamelyik szomszéd teregetett biztos kifujta szél vagy valami... De beletörödtem hogy vazz az télleg az enyém! Ránéztem a kezemben lévő hajgumira s egyből ráébredtem mi történhetett...
Valószínüleg az történhetett hogy hazajöttem és a kómás állapotomban a rossz hajgumimat a szennyes kosárba tettem a zoknim meg kilőttem az ablak előtti fára.
Érdekes látvány volt. De a legrosszabb az egészben az volt hogy miközbe néztem a szél lefújta a fáról és le kellett mennem érte. Hajnaltól kezdve délig nem fújta le... Megvárta míg észreveszem. A szél rohadék tud lenni. :) Mindegy..
Lényeg a zoknim meg lett és kiderült az is hogy nem csak az igaz hogy a beton házak között nem várnak csodák... Hanem az is hogy vadnak születtem mert kialvatlan zombi állapotomban képes vagyok ilyenekre hogy kidobom a zoknim az ablakon.
na Szebb Zoknit!
Blogzoll
Gyerekkoromban, a nyári szünetek nagyrésze iszonyat unalmasan és lassan teltek.
Hát persze mit is tudtam volna csinálni?
A szüleim még a levegőtöl is féltettek pláne nem attól hogy elengedjenek csak úgy csavarogni... Amit mondjuk így utólag köszönök is nekik... De most nem ez a lényeg.. :)
Lehet túl "városi" vagyok, kövezzetek meg érte, de egy vidéki gyerek élete szerintem sokkal izgalmasabb mint egy lakótelepi gyereké. A ház körül több a teendő, a gyerek meg minél nagyobb, annál több mindenbe be lehet fogni. Ha meg jószág is van akkor ez a tény hatványozottan igaz. Hát ja... Ha a sors isten ne adja vidékre száműzne és lesz családom, feleségem, gyerekeim.. Még jó hogy az utóbbiakra hagynám a ganézást :)
Na jó persze ez csak vicc volt de abban biztos vagyok hogy több inger ér egy vidéki kölyköt mint anno minket. Meg vidéken van kacsa meg tehén és az tök jó :):)
Lényeg, a lakótelepi gyerek szórakozási lehetősége csekélyebb...
Ha nem néztük a falat, akkor focizhattunk a ház előtti parkban, majd lehajtott fővel állhattunk a szüleink elé hogy már megint betört egy parkoló autó szélvédője..
Vagy ha fogócskázni akartunk a szomszéd vénasszony ordibált le az ablakból hogy nem hallja miattunk a sorozatát..
Vagy hogy ne pattogtassuk a labdát mert aludni szeretne...
Mindenbe beleszóltak. Mi meg néztünk magunk elé és mi csórók már a nyári szünet végét vártuk mert legalább akkor nem unjuk magunkat halálra.
Bár Magyar ember találékony, s ez így visszagondolva a gyerekekre is igaz.
A bátyámmal mi azér' elég sok játékot találtunk ki anno, amit egy vidéki gyerek nem nagyon tudna játszani.
Erre a legkitünőbb példa a "lógatás". Na ez volt a lakásban töltött elfoglaltságok közül a legfejdelmibb. Az egész annyibol állt hogy fogtunk valami kissebb játékot.. bábukat, kinder tojás figurákat akármit, majd egy gombolyag cérnához vagy fonalhoz kötöttük őket. Ezután már csak ki kellett állni az erkélyre vagy a szobánk ablakához, s kidobálni majd visszahúzni. :) S ezen elfoglaltságot kombináltuk is...
Pl.: "Találd el a vénasszony ablakpárkányát..", "Nem mered nekidobni a palotapincsinek..", "Találd el azt a falevelet.."...stb
Na és ez utóbbi játék ami miatt most írom ezt a bejegyzést. A "találd el azt a falevelet" nyomai még a mai napig is fellelhetőek. Ugyanis sokszor véletlenül úgy dobtuk el azt a kis figurát hogy az rácsavarodott a faágra s az, az istennek nem akart kicsavarodni. Aminek a következménye az lett hogy hiába húztuk, a cérna elszakadt a faágon pedig ott maradt a játék legfőbb alkotóeleme. Mi ilyenkor csak eggyet tehettünk s meg is tettük... Sűrűn s meglehetősen profánul emlegettük a jóistent mindenféle formában.
Igaz valamikor mentőakciókat is szerveztünk.
Pl.: Volt olyan hogy egy napon belül két darab játék katonát helyeztünk örökre a faág fogságába. Az eggyikkel megprobáltunk eltalálni valamit ami miatt a katona ottmaradt... :) Ebböl fakadóan pedig egyből megszületett a következő kombináció: "Mentsd meg Ryan közlegényt!"
Ami annyibol állt volna hogy pont úgy találjuk el az eggyik katonával a másikat hogy az "belendül" s kicsavarodik, majd leesik a földre és lemehetünk érte. Na hát ezt megvalósítani... Hát maradjunk annyiban, elértük hogy Ryan közlegény ne unatkozzon egymagába', mert felragadt mellé a fára egy jópár bajtársa. :)
Meg elértük azt is, hogy a nyár végére kis túlzással a házunk előtt egy óriási karácsonyfa állt.
Na de ennyit a múltrol. Telt múlt az idő. Mi nagyjából felnőttünk. A "fennrekedt" figurák nagy része pedig már eltünt. De egy jópár, beleértve "Ryan közlegényt" is, még a mai napig is ott lóg :) Én ma kora hajnalban a fa díszítő elemeinek számát a "tudtomon kívül" megnöveltem.
Tegnap sörözni voltam a kollegákkal... Eleinte nem akartam sokáig maradni.. Télleg nem :) Iszonyat fáradt voltam egész héten minden nap 4kor keltem. De hát na.. Maradtam. :)
Na de az este jó is volt, azzal nem volt baj, azt leszámítva hogy hajnalban értem haza és kicsit többet ittam a kelleténél. Bár lehet nem volt az olyan sok, csak a fáradtság és a kialvatlanság miatt erősebben hatott az alkohol. S a berúgás helyett iszonyat lelassultam... Szó szerint a kómás állapotot sikerült elérnem. A többiektől így utólag megtudtam: "Egy alvajáróhoz hasonlitottam elköszönésnél."
A mai reggelem pedig elég furcsán telt.
Délben felébredtem. Kimásztam az ágybol, bementem a fürdőszobába mindenféle tisztálkodási aktus levezetéseképp. Majd azt veszem észre hogy a szennyeskosárban van a hajgumim és nem is akármilyen hajgumim.. Számomra két féle hajgumi létezik. A jó és a rossz :) Ez rossz volt. Kinyúlt, már sokat használtam... De mit keres a szennyeskosárban? Én ezeket a hajgumikat általában mindig kilövöldözöm az ablakon :) Jójójó tudom nem ott a helyük de könnyebb kilövöldözni :) Meg amúgy is én egy hónapig használok kb eggyet mire használhatatlanná válik szóval még nincs akkora hajgumi mennyiség a ház előtt. :)
Lényeg a szennyeskosárban semmi keresnivalója. Na mindegy. Folytattam a tisztálkodási szertartásom, ami közben egyszer csak kitekintek az ablakon s mit látok? A zoknim ott pihen a faágon fennakadva. Közvetlenül Ryan közlegény mellett... S a szél lobogtatja mint valami bizarr zászlót...
Először csak bámultam s nem értettem hogy most mi a helyzet.. Elkezdtem agyalni hogy az biztosan az enyém? Megprobáltam elképzelni a történetet hogy valamelyik szomszéd teregetett biztos kifujta szél vagy valami... De beletörödtem hogy vazz az télleg az enyém! Ránéztem a kezemben lévő hajgumira s egyből ráébredtem mi történhetett...
Valószínüleg az történhetett hogy hazajöttem és a kómás állapotomban a rossz hajgumimat a szennyes kosárba tettem a zoknim meg kilőttem az ablak előtti fára.
Érdekes látvány volt. De a legrosszabb az egészben az volt hogy miközbe néztem a szél lefújta a fáról és le kellett mennem érte. Hajnaltól kezdve délig nem fújta le... Megvárta míg észreveszem. A szél rohadék tud lenni. :) Mindegy..
Lényeg a zoknim meg lett és kiderült az is hogy nem csak az igaz hogy a beton házak között nem várnak csodák... Hanem az is hogy vadnak születtem mert kialvatlan zombi állapotomban képes vagyok ilyenekre hogy kidobom a zoknim az ablakon.
na Szebb Zoknit!
Blogzoll
2010. október 7., csütörtök
Blogzoll féle Túlélés törvényei... 1.rész
1.Szabály:
Nó Vómen Nó Kráj!!!
Ha szar kedved van, s csak telnek a napjaid.
S úgy érzed, egyre szarabbak a lapjaid.
Nézz rá a lelkedre mert a bolond egy sírt ás.
Értesd hát meg vele:
NINCS NŐ, NINCS SÍRÁS!!!
Ez a legszebb törvény!
Blogzoll
Blogzoll
2010. október 4., hétfő
Isten szeret!
A mai napon ártatlanul sétálok az utcán. Munkábol hazafele... 8óra tömény szopás után fáradtan álmosan...
Egyszer csak megállít egy úriember.
Makkos cipő fényesre polírozva, élre vasalt halszálkás pantalló s ahhoz illő öltöny, fekete ing, lila nyakkendő, hátranyalt ébenfekete haj, arany nyaklánc szolidabb öklömnyi keresztel, faji s etnikai hovatartozását inkább nem feszegetném.
Széttárja karjait s hozzámszól:
-Állj meg drága testvérem! Kérdeznék valamit!
-Szép jó napot! Kérdezzen!
-Ugye tisztában vagy vele hogy isten szeret?
Itt meg is állnék.. Az RTL KLUB-on megszűnt a kora délutáni telefonos játék, helyette egy "Asztro show"-ként elnevezett borzalom vette át a műsöridőt.
Jó pap is holtig tanul hogy stillszerű legyek, s unalmam elűzéseképp olykor-olykor kéthetente rátévedek erre a műsörra a délutános müszak elötti pihenőidöm eltöltéseként.
Már-már tapasztalt Asztro show néző vagyok. S nem lepődök meg olyan embereken kik képesítésük szerint "Reiki-Tarot mesterek", "Numerológusok", "Csillagállás-tervezők (!)"
"Számmisztikusok" ...stb. Lényeg a lényeg, mivel már-már kis tulzással rendszeresen használom agyradírként ezen kiváló programlehetőséget, kikupálodtam annyira hogy
tudom, minden héten van az embernek egy szerencsenapja! Nem több, nem kevesebb! Egy napon nem szopsz! Vagy nem szopsz annyit.. :)
Ezt állitolag be lehet tanulni hogy megérezd melyik nap nem fogsz szopni. Nagyon nyugtató ez a tény valljuk be. Fiatalok vagyunk elöttünk a jövő csak ennyit kell még elsajátítanunk s egyböl tudjuk melyik napon köll kitőteni azt a lottoszelvényt...
Visszatérve. Szóval megkaptam azt a kérdést hogy tisztában vagyok e vele hogy isten szeret engem. S kaptam a kérdés mellé még egy mosolyt is a férfitól s felém nyujtott egy szórólapot. Főcímnek rá volt írva nagy betűkkel:
"Isten szeret! Légy boldog!"
Na szóval állítolag mindenkinek van a héten egy azaz egy szerencsenapja...
Hát nekem nem ma volt a szerencsenapom.
De nagyon nem.
Egész nap szoptam a melóhelyen.
De rengeteget.
Minden összejött a nem nyert kupak megint kisértett...
Isten pedig nagy mókamester. A mai napra leküldte nekem, igaz a teremtésekor kicsit bennégett de hű bárányát hogy jelezze: Igen szoptál ma Zolika sokat, szar napod volt, de nyugi! Szeretlek!
Hát nem volt őszinte a mosolyom. Térjünk vissza a dialógushoz..
...
-Ugye tisztában vagy vele hogy Isten szeret? :)
-NEM!
-Akkor "olvassajad" el ezt! Azt megvilágosulsz! Majd gyere el kisközösségi házunkba!
- :) (ezen már elmosolyodtam és úgyéreztem eljött a pillanat hogy muszáj őszintén beszélnem...)
- Nem hiszek Istenben, de ha létezik nem vagyok vele jóban.
- De azér... Adjon az Isten! Szebb jövőt!
Majd továbbindultam de utánam ordított:
-Há' Skinhead vagy?! A pokolra fogsz jutni!
Visszatérve.. Jó pap is holtig tanul...
A nap eggyetlen jó híre s tanulsága:
Hátközépig érő hajjal is lehetek skinhead és még szerencsenap se kell hozzá!
Szebb Szerencsétlen napot
Blogzoll
Egyszer csak megállít egy úriember.
Makkos cipő fényesre polírozva, élre vasalt halszálkás pantalló s ahhoz illő öltöny, fekete ing, lila nyakkendő, hátranyalt ébenfekete haj, arany nyaklánc szolidabb öklömnyi keresztel, faji s etnikai hovatartozását inkább nem feszegetném.
Széttárja karjait s hozzámszól:
-Állj meg drága testvérem! Kérdeznék valamit!
-Szép jó napot! Kérdezzen!
-Ugye tisztában vagy vele hogy isten szeret?
Itt meg is állnék.. Az RTL KLUB-on megszűnt a kora délutáni telefonos játék, helyette egy "Asztro show"-ként elnevezett borzalom vette át a műsöridőt.
Jó pap is holtig tanul hogy stillszerű legyek, s unalmam elűzéseképp olykor-olykor kéthetente rátévedek erre a műsörra a délutános müszak elötti pihenőidöm eltöltéseként.
Már-már tapasztalt Asztro show néző vagyok. S nem lepődök meg olyan embereken kik képesítésük szerint "Reiki-Tarot mesterek", "Numerológusok", "Csillagállás-tervezők (!)"
"Számmisztikusok" ...stb. Lényeg a lényeg, mivel már-már kis tulzással rendszeresen használom agyradírként ezen kiváló programlehetőséget, kikupálodtam annyira hogy
tudom, minden héten van az embernek egy szerencsenapja! Nem több, nem kevesebb! Egy napon nem szopsz! Vagy nem szopsz annyit.. :)
Ezt állitolag be lehet tanulni hogy megérezd melyik nap nem fogsz szopni. Nagyon nyugtató ez a tény valljuk be. Fiatalok vagyunk elöttünk a jövő csak ennyit kell még elsajátítanunk s egyböl tudjuk melyik napon köll kitőteni azt a lottoszelvényt...
Visszatérve. Szóval megkaptam azt a kérdést hogy tisztában vagyok e vele hogy isten szeret engem. S kaptam a kérdés mellé még egy mosolyt is a férfitól s felém nyujtott egy szórólapot. Főcímnek rá volt írva nagy betűkkel:
"Isten szeret! Légy boldog!"
Na szóval állítolag mindenkinek van a héten egy azaz egy szerencsenapja...
Hát nekem nem ma volt a szerencsenapom.
De nagyon nem.
Egész nap szoptam a melóhelyen.
De rengeteget.
Minden összejött a nem nyert kupak megint kisértett...
Isten pedig nagy mókamester. A mai napra leküldte nekem, igaz a teremtésekor kicsit bennégett de hű bárányát hogy jelezze: Igen szoptál ma Zolika sokat, szar napod volt, de nyugi! Szeretlek!
Hát nem volt őszinte a mosolyom. Térjünk vissza a dialógushoz..
...
-Ugye tisztában vagy vele hogy Isten szeret? :)
-NEM!
-Akkor "olvassajad" el ezt! Azt megvilágosulsz! Majd gyere el kisközösségi házunkba!
- :) (ezen már elmosolyodtam és úgyéreztem eljött a pillanat hogy muszáj őszintén beszélnem...)
- Nem hiszek Istenben, de ha létezik nem vagyok vele jóban.
- De azér... Adjon az Isten! Szebb jövőt!
Majd továbbindultam de utánam ordított:
-Há' Skinhead vagy?! A pokolra fogsz jutni!
Visszatérve.. Jó pap is holtig tanul...
A nap eggyetlen jó híre s tanulsága:
Hátközépig érő hajjal is lehetek skinhead és még szerencsenap se kell hozzá!
Szebb Szerencsétlen napot
Blogzoll
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 28., kedd
2010. szeptember 25., szombat
Halmozott Skizofrénia
Sziasztok!
Engem nem ismertek, szerény személyem az az író/költő aki elveszett valahol mélyen Blogzoll lelkében. Ő nem is tud róla hogy most írok egy bejegyzést, de meggyőződésem hogy most írnom kell. Igaz titulusom megköveteli hogy a színfalak mögött maradjak, de elméletileg nem ez lesz az utolsó alkalom hogy megszólalok itt. Bár valószínüleg nem lesz hosszú életű ez a poszt...
Első fejezet.
Blogzoll és Gitáros Nyuszi sörözése.
Délután 2 óra van. Gitáros nyuszi kötelességeit befejezvén fáradtan lép ki munkahelyéről az utcára. A kaput kinyitván azonnal megcsapja a szabadság szele. Sóhajt eggyet s egyedül gyalog nekivág a hazafelé vezető útnak. Csepereg az eső.. Már reggel óta.. Esernyő viszont nincs nálla, a járdán pedig mindenhol pocsolyák akadályozzák az útját.
Egyszer csak megcsörren a telefonja. Ismeretlen szám. Gitáros nyuszi felveszi a telefont s egy hang beleszól:
-Szeva Nyuszi! Blogzoll vagyok! Találkozzunk az Arizónában 1óra múlva!
Mielőtt Nyuszi visszaválaszolhatott volna, a hívás véget ért. Viszont semmit nem tervezett a délutánra szóval benne volt a találkában.
Telt-múlt az idő eljött a 3 óra s egyszerre érkeztek az Arizóna elé.
Blogzoll: -Gyere meghívlak egy sörre!
Nyuszi elmosolyodott, odamentek a pulthoz, kikérték, majd megmászták a lépcsőket s leültek fennt egy asztalnál.
Blogzoll: -Na mesélj mizujs?
Nyuszi: -*sóhaj* Hát megvagyok :)
Blogzoll: -Hát megvagy? :)
Nyuszi: -Jajaja minden oké...
-Egészség!
Szólt Nyuszi, majd belekortyoltak mindketten a Soproniba.
Nyuszi: -Veled mizujs?
Blogzoll: -Hehehe hát velem is minden oké...
-Csajokról mesélj!
-Punk Nyuszival beszéltél azóta?
Nyuszi: -Áhh, nem. Nem hiszem hogy kéne eggyátalán beszélnem vele.
Blogzoll: -Már nem érdekel?
Nyuszi: -Hát már túl vagyok rajta. Szép volt jó volt. Csak a szép emlékeket hagyom meg.
Blogzoll: -Na és ki a következő exjelölt?
Nyuszi: -Nemtudom. Jelenleg nincs senki. Pontosabban van 2 jelentkező de eggyikkel se jönnék össze.
Blogzoll: -Akkor nem is akarsz most kapcsolatot?
Nyuszi: -Hehe ezt a kérdést már megkaptam a héten. Nemtudom. Télleg nemtudom. Szeretnék, de tudod eddig mindeggyik kapcsolatom elcseszett volt. Szinte az összes csajjal csak egy hónapig tartott a dolog. Egy hónap alatt megszeretem őket, majd kidobnak. Én meg hónapokig szarul vagyok. Ha a csalódás egy személy lenne én már simán tegezhetném annyira ismerem.. Mondjuk most télleg nincs senki a célkereszt mögött... Habár..
Blogzoll: -Habár?
Nyuszi: -Nemtudom... Lenne egy valaki akivel elég jóba lettem. Barátok vagyunk.. De a héten elég sokat gondoltam rá. Ő teljesen más mint a többi lány.
Blogzoll: -Tetszik?
Nyuszi: - :)
Blogzoll: -Tetszik?! :)
Nyuszi: -Persze. De annyira jóba lettünk.. Nem akarom elrontani a barátságunkat. Meg amúgyis, ő teljesen más. Nem hiszem hogy a zsánere vagyok. Úgyse jönne össze. Ő elitebb kategória. Nem tudna úgy nézni rám.
Blogzoll: -Megmondtad már neki hogy tetszik?
Nyuszi: -Megmondani?! Észnél vagy?!
Blogzoll: -Emlékszel Diusra? Neki se mondtad el mit érzel.. Aztán hónapokig csak rágódtál rajta...
Nyuszi: -De ez más... Ez nem olyan..
Blogzoll: -Jó más, igazad van. De el kell mondanod neki.
Nyuszi: -De szükségem van rá. Nem akarom elveszíteni. Ő húzott ki most is Punk Nyuszi után a gödörből... Fontos nekem, és nem szerettem belé mint ahogy Diusba! Csak iszonyat érdekes meg aranyos lány, kurva jól el lehet vele hülyülni is, meg komolyan is tudunk dumálni. Meghallgat mindig. Ha az összes csajt akit ismerek oda állítanák elém s azt mondanák "válassz" biztos őt választanám... De ő meg mást szeret.. Érted... Úgyse jönne össze.. Nem mondhatom el neki mert nem akarom hogy elveszitsem mint barátot.
Blogzoll: -Ja értem... Szal nem vagy szerelmes csak megkedvelted és vele eltudnád képzelni komolyabban?
Nyuszi: -Így van! pontosan! A barátság is jó vele.. Nem arról van szó.. Csak hát mostanában eléggé egyedül érzem magam.
Nyuszi: -Te is letépkeded a sör cimkéjét mint én?
Blogzoll: -Jajaja :)
Blogzoll: -Elővegyem a lelki GPS-t?
Nyuszi: -Jajaja! Ideadhatnád egy kicsit.
Blogzoll: -Na mit mutat a kezedben?
Nyuszi: -Nemtudom Debrecen térképet kicsinyítve...
Nyuszi: -Várj.. Itt valami be van karikázva... Ráközelítek... Hehehehe
Blogzoll: -Mi az?
Nyuszi: -****utca **
Blogzoll: -Azt mondja oda kéne menned? Mi van ott?
Nyuszi: -A lány akiröl meséltem. Ott lakik...
Blogzoll: -Hát menj!
Nyuszi: -Esélytelen. :) Inkább vissza is adom.
Blogzoll: -Meg kéne mondanod neki...
Nyuszi: -Eltűnt a söröm... Köszi hogy meghívtál! :)
Blogzoll: -Most meg hova mész? Mér' állsz fel?
Nyuszi: -Megyek hazafele.
Blogzoll: -Máshova kéne...
Nyuszi: -Dehogyis vegyél egy másik GPS-t... Na majd tali máskor is! Szevaa!
Majd Gitáros Nyuszi leszaladt a lépcsőn kisétált az ajtón s ahogy kilépett elkezdett szakadni az eső. Hirtelen eszébe jutott hogy most hozott magával esernyőt de fennt hagyta az asztalnál. Felszaladt gyorsan érte, de Blogzoll már nem volt ott s az esernyője helyén egy "nem nyert" feliratú sörös-kupak pihent. Gitáros Nyuszi elmosolyodott, majd esőben hazasétált.
Na tudom nem ez lett életem legjobb firkálmánya de gondoltam hátha segítek a srácoknak ezzel.. Vagy csak rontok a helyzeten :D Na mindegy megyek vissza elveszett költőnek lenni Blogzoll lelkébe...
Bár ez nem jó lezárás.. Mit mondana Blogzoll? ... Ja tudom már... :D
Szebb Elveszett költőt!
Engem nem ismertek, szerény személyem az az író/költő aki elveszett valahol mélyen Blogzoll lelkében. Ő nem is tud róla hogy most írok egy bejegyzést, de meggyőződésem hogy most írnom kell. Igaz titulusom megköveteli hogy a színfalak mögött maradjak, de elméletileg nem ez lesz az utolsó alkalom hogy megszólalok itt. Bár valószínüleg nem lesz hosszú életű ez a poszt...
Első fejezet.
Blogzoll és Gitáros Nyuszi sörözése.
Délután 2 óra van. Gitáros nyuszi kötelességeit befejezvén fáradtan lép ki munkahelyéről az utcára. A kaput kinyitván azonnal megcsapja a szabadság szele. Sóhajt eggyet s egyedül gyalog nekivág a hazafelé vezető útnak. Csepereg az eső.. Már reggel óta.. Esernyő viszont nincs nálla, a járdán pedig mindenhol pocsolyák akadályozzák az útját.
Egyszer csak megcsörren a telefonja. Ismeretlen szám. Gitáros nyuszi felveszi a telefont s egy hang beleszól:
-Szeva Nyuszi! Blogzoll vagyok! Találkozzunk az Arizónában 1óra múlva!
Mielőtt Nyuszi visszaválaszolhatott volna, a hívás véget ért. Viszont semmit nem tervezett a délutánra szóval benne volt a találkában.
Telt-múlt az idő eljött a 3 óra s egyszerre érkeztek az Arizóna elé.
Blogzoll: -Gyere meghívlak egy sörre!
Nyuszi elmosolyodott, odamentek a pulthoz, kikérték, majd megmászták a lépcsőket s leültek fennt egy asztalnál.
Blogzoll: -Na mesélj mizujs?
Nyuszi: -*sóhaj* Hát megvagyok :)
Blogzoll: -Hát megvagy? :)
Nyuszi: -Jajaja minden oké...
-Egészség!
Szólt Nyuszi, majd belekortyoltak mindketten a Soproniba.
Nyuszi: -Veled mizujs?
Blogzoll: -Hehehe hát velem is minden oké...
-Csajokról mesélj!
-Punk Nyuszival beszéltél azóta?
Nyuszi: -Áhh, nem. Nem hiszem hogy kéne eggyátalán beszélnem vele.
Blogzoll: -Már nem érdekel?
Nyuszi: -Hát már túl vagyok rajta. Szép volt jó volt. Csak a szép emlékeket hagyom meg.
Blogzoll: -Na és ki a következő exjelölt?
Nyuszi: -Nemtudom. Jelenleg nincs senki. Pontosabban van 2 jelentkező de eggyikkel se jönnék össze.
Blogzoll: -Akkor nem is akarsz most kapcsolatot?
Nyuszi: -Hehe ezt a kérdést már megkaptam a héten. Nemtudom. Télleg nemtudom. Szeretnék, de tudod eddig mindeggyik kapcsolatom elcseszett volt. Szinte az összes csajjal csak egy hónapig tartott a dolog. Egy hónap alatt megszeretem őket, majd kidobnak. Én meg hónapokig szarul vagyok. Ha a csalódás egy személy lenne én már simán tegezhetném annyira ismerem.. Mondjuk most télleg nincs senki a célkereszt mögött... Habár..
Blogzoll: -Habár?
Nyuszi: -Nemtudom... Lenne egy valaki akivel elég jóba lettem. Barátok vagyunk.. De a héten elég sokat gondoltam rá. Ő teljesen más mint a többi lány.
Blogzoll: -Tetszik?
Nyuszi: - :)
Blogzoll: -Tetszik?! :)
Nyuszi: -Persze. De annyira jóba lettünk.. Nem akarom elrontani a barátságunkat. Meg amúgyis, ő teljesen más. Nem hiszem hogy a zsánere vagyok. Úgyse jönne össze. Ő elitebb kategória. Nem tudna úgy nézni rám.
Blogzoll: -Megmondtad már neki hogy tetszik?
Nyuszi: -Megmondani?! Észnél vagy?!
Blogzoll: -Emlékszel Diusra? Neki se mondtad el mit érzel.. Aztán hónapokig csak rágódtál rajta...
Nyuszi: -De ez más... Ez nem olyan..
Blogzoll: -Jó más, igazad van. De el kell mondanod neki.
Nyuszi: -De szükségem van rá. Nem akarom elveszíteni. Ő húzott ki most is Punk Nyuszi után a gödörből... Fontos nekem, és nem szerettem belé mint ahogy Diusba! Csak iszonyat érdekes meg aranyos lány, kurva jól el lehet vele hülyülni is, meg komolyan is tudunk dumálni. Meghallgat mindig. Ha az összes csajt akit ismerek oda állítanák elém s azt mondanák "válassz" biztos őt választanám... De ő meg mást szeret.. Érted... Úgyse jönne össze.. Nem mondhatom el neki mert nem akarom hogy elveszitsem mint barátot.
Blogzoll: -Ja értem... Szal nem vagy szerelmes csak megkedvelted és vele eltudnád képzelni komolyabban?
Nyuszi: -Így van! pontosan! A barátság is jó vele.. Nem arról van szó.. Csak hát mostanában eléggé egyedül érzem magam.
Nyuszi: -Te is letépkeded a sör cimkéjét mint én?
Blogzoll: -Jajaja :)
Blogzoll: -Elővegyem a lelki GPS-t?
Nyuszi: -Jajaja! Ideadhatnád egy kicsit.
Blogzoll: -Na mit mutat a kezedben?
Nyuszi: -Nemtudom Debrecen térképet kicsinyítve...
Nyuszi: -Várj.. Itt valami be van karikázva... Ráközelítek... Hehehehe
Blogzoll: -Mi az?
Nyuszi: -****utca **
Blogzoll: -Azt mondja oda kéne menned? Mi van ott?
Nyuszi: -A lány akiröl meséltem. Ott lakik...
Blogzoll: -Hát menj!
Nyuszi: -Esélytelen. :) Inkább vissza is adom.
Blogzoll: -Meg kéne mondanod neki...
Nyuszi: -Eltűnt a söröm... Köszi hogy meghívtál! :)
Blogzoll: -Most meg hova mész? Mér' állsz fel?
Nyuszi: -Megyek hazafele.
Blogzoll: -Máshova kéne...
Nyuszi: -Dehogyis vegyél egy másik GPS-t... Na majd tali máskor is! Szevaa!
Majd Gitáros Nyuszi leszaladt a lépcsőn kisétált az ajtón s ahogy kilépett elkezdett szakadni az eső. Hirtelen eszébe jutott hogy most hozott magával esernyőt de fennt hagyta az asztalnál. Felszaladt gyorsan érte, de Blogzoll már nem volt ott s az esernyője helyén egy "nem nyert" feliratú sörös-kupak pihent. Gitáros Nyuszi elmosolyodott, majd esőben hazasétált.
Na tudom nem ez lett életem legjobb firkálmánya de gondoltam hátha segítek a srácoknak ezzel.. Vagy csak rontok a helyzeten :D Na mindegy megyek vissza elveszett költőnek lenni Blogzoll lelkébe...
Bár ez nem jó lezárás.. Mit mondana Blogzoll? ... Ja tudom már... :D
Szebb Elveszett költőt!
2010. szeptember 10., péntek
100.
Előszöris örömmel teszek eleget azon kötelességemnek hogy bejelentsem:
Az Életre Ítélve blog 100. bejegyzését olvasod éppen! *Vuhuhúúúú*
Ezt is megértük.
Ezúton köszönöm mindenkinek akik eddig figyelemmel követték/követik, beleolvastak, netán idetévedtek. Kösssssz.
Mivel ez a 100. bejegyzés most kivételesen közzéteszem egy versem...
Még a hét elején írtam unalmamban de egész héten kb ilyen hangulatom volt hála az ősz beköszöntének. Még talán lehetett volna rajta írni, meg folytatni is.. dee legyen elég ennyi.
Címe nincs. Adjatok neki ti Címet :)
Az Életre Ítélve blog 100. bejegyzését olvasod éppen! *Vuhuhúúúú*
Ezt is megértük.
Ezúton köszönöm mindenkinek akik eddig figyelemmel követték/követik, beleolvastak, netán idetévedtek. Kösssssz.
Mivel ez a 100. bejegyzés most kivételesen közzéteszem egy versem...
Még a hét elején írtam unalmamban de egész héten kb ilyen hangulatom volt hála az ősz beköszöntének. Még talán lehetett volna rajta írni, meg folytatni is.. dee legyen elég ennyi.
Címe nincs. Adjatok neki ti Címet :)
Elsárgult leveleket verdesnek az esőcseppek,
mígnem kiderül most már az utóbbiak erősebbek.
A levelek bukfencezve hullanak némán a talajra,
s szégyenkezve olvadnak, a nedves avarba.
A faágak egyre kopaszabbak a ruhájuk eltűnnek,
rajtuk galambok áznak mit ők csendesen eltűrnek.
Komoran eltakarják a szürkés felhők a kék eget,
Egy pocsolyában ülve, egy hajléktalan kéreget.
Hangos az utca, autóba ültek legtöbben.
Az emberek többsége ilyenkor rádöbben:
Most köszöntött be az ősz, vége a nyárnak.
De legbelül mégis napsütésre várnak.
Szebb Évszakot
Blogzoll
2010. augusztus 31., kedd
MI A FASZ?
A mai nap jól indult.
Sajátos vekkeremnek hála időben s valami miatt a héten először kipihenten ébredtem. Délelőtt még minden faszán ment. Kibeleöntögettem, ittam ronda cappuchino-t, sétáltam eggyet, és még az se tudta elvenni a kedvem hogy az mp3 lejátszóm lezáró kis bizergéje felmondta a szolgálatot s bekapcsolhatatlanná vált. Ugyanis hazafele menet akármikor probáltam zenét kicsikarni belölle, bekapcsolás helyett csak flegmán kiirt nekem egy "locked"-et. grrrrrrrrrr
Mindegy. Sevész, miután hazaértem orosz modszerrel megoldottam a problémát. :)
Viszont "figyelj a jelekre" ... :) Utólag most rájöttem, az én hőn szeretett zenedobozkám azt probálta a tudtomra adni hogy hohóóóó szopás lesz innentöl kezdve a nap. Hát az is lett...
Elindultam melóba'...
Végre valahára bömbölt a blues a fülembe'. Lépdeltem előre az ütemre. S valahogy nem gondolkoztam semmin sem. Jó volt végre csak bambulni magam elé s átérezni a dallam hangulatát.
Mindaddig amig *katt* leállt a zene... -Miafasz? Gondoltam magamban egyből.. Hát mi lehet?
Az elem... Lemerült.. Egy dalt nem birt ki. Előttem még fél óra gyaloglás a melóhelyig.. zene nélkül... Hümm... Fasza.
Pénz nem volt nállam hogy vegyek egy elemet. Visszafordulni meg már nem akartam. Némán egy mosollyal zártam le a dolgot magamban. S lépdeltem tovább.. Viszont utálok zene nélkül sétálni. Nem szeretem az utcazajt.
A jó hangulatom szinten tartása akkor már kihívásokkal küzködött..
Lépdeltem viszont tovább.. Mindaddig amíg bekanyarodva egy saroknál egy szembejövő biciklis fel nem tünt. Pontosabban egy másodpercem volt észrevenni, mivel kb 74km/h-val száguldott felém... A másodperc tört része alatt az agyam felmérte a helyzetet s oldalra ugrottam egy szolid 4-5métert. Minden jol is ment. Nem gázoltak el. Viszont a leérkezés nem sikerült zökkenőmentesen. Pontosabban egy téglára érkeztem bal lábfejjel. S a téglának van egy oylan tulajdonsága hogy kemény... Mit eddig is gondoltam de akkor szembesültem is-e ténnyel. S a lábfejem enyhén elfordult egy olyan irányba ahova igy nem nagyon szokott.
Hümm... Finom volt... Onnantol kezdve egész nap fájt.
Sevész. Enyhén rokkantan, zene nélkül, kicsit Dr House-os léptekkel folytattam utam.
Félúton jártam.
Mikor azt veszem észre hogy egy rendőrautó gurul mellettem. Az autó villogoja pislog rendesen, s a benne ülö sün integet felém. -Mi a fasz? (Gondoltam akkor már másodjára.)
Hát csak megállok már gondolom eltévedtek vagy valami... :) Naívan...
Félrállnak. Kiszáll a két sün. Kb 23-25év körüliek lehettek... A dinnye a hónuk alá téve gondosan.. S jönnek felém.. Mi a fasz? (...)
Megszolal a véknyabbik:
- Jó napot! Maga mit csinált a múltkor?
Én enyhén meglepödve:
-Szé-szép jó napot! Én? Mikor? Hol?
-Hát maga! két hete! Feltartotta a rendezvényt!
-ÉÉn?Milyen rendezvényt?!
-Hát a bringásokat...
(Úúhhhhhh.. Akkor leesett... Két hete valami Biciklis konvoj ment ugyanott ahol most ezek a faszok megállitottak.. én megvártam mig a biciklisek elhaladnak.. Majd ráléptem a zebrára a kocsi megállt hát át is mentem viszont féluton a zebrán rámdudált az a kocsi aki megállt nekem.. Mi a fasz? (...) Hát kiderült az még a konvojhoz tartozott.. De hát akkor mi a faszért állt meg?!Nem értettem akkor de ugy beleszartam őszintén az egészbe hol érdekel..Kell nektek felvonulgatni... Viszont a konvojt felvezető rendőrbácsik már akkor szirénáztak nekem meg dudáltak én meg mosolyogtam és integettem nekik. Na ők voltak azok akik most megállitottak....)
-Na na látom eszébe jutott már
-A-Az akkora probléma volt hogy átmentem a zebrán?!
-Igen tudja akkor mi dolgoztunk!
-Én meg dolgozni mentem..
A hangulatom akkor már igy zene nélkül sántán melóba menet(!) elég szar volt főleg ha még hozzáteszem a lelki dolgaim... kicsit bepöccentem...
-Dolgozni ment, dolgozni ment. Nem kibirta volna míg elhaladunk?
-Honnan jöjjek rá hogy azok még magukhoz tartoznak?
-Mondtuk a "szirénába" csak magán akkor is ez a szar volt! (A fülesemre mutogat)
- Muszáj magának zenét hallgatnia?
Na akkor bepöccentem..
-Miért hol van megirva hogy nem lehet zenéthallgatni?
-Majd én megirom magának!
-Milyen jogon?
-Mit mondott? Ne feleseljen! Mit gondol ki vagyok én?
-Na mit gondol? (már vörös a feje a fasznak...)
-Én mit gondolok? :) (nevetve)
-Azt hagyjuk mi?
-Hát hagyjuk :)
-Na takarodjon innen!
-Maguk állitottak meg én meg se akartam állni... Na viszlát további jó munkát!
És otthagytam őket :D
Így belegondolva akkora poén :) Viszont akkor meloba menet sántán, zene nélkül bepöccenve gáz volt.. s majd a meloban szopni 8orán keresztül.. háát.. nem egy majális....
Na de tuléltem... A faszomat elég is erröl a naprol ennyit..
na jóvan! Jóccaka
Szebb napot!
Blogzoll
Sajátos vekkeremnek hála időben s valami miatt a héten először kipihenten ébredtem. Délelőtt még minden faszán ment. Kibeleöntögettem, ittam ronda cappuchino-t, sétáltam eggyet, és még az se tudta elvenni a kedvem hogy az mp3 lejátszóm lezáró kis bizergéje felmondta a szolgálatot s bekapcsolhatatlanná vált. Ugyanis hazafele menet akármikor probáltam zenét kicsikarni belölle, bekapcsolás helyett csak flegmán kiirt nekem egy "locked"-et. grrrrrrrrrr
Mindegy. Sevész, miután hazaértem orosz modszerrel megoldottam a problémát. :)
Viszont "figyelj a jelekre" ... :) Utólag most rájöttem, az én hőn szeretett zenedobozkám azt probálta a tudtomra adni hogy hohóóóó szopás lesz innentöl kezdve a nap. Hát az is lett...
Elindultam melóba'...
Végre valahára bömbölt a blues a fülembe'. Lépdeltem előre az ütemre. S valahogy nem gondolkoztam semmin sem. Jó volt végre csak bambulni magam elé s átérezni a dallam hangulatát.
Mindaddig amig *katt* leállt a zene... -Miafasz? Gondoltam magamban egyből.. Hát mi lehet?
Az elem... Lemerült.. Egy dalt nem birt ki. Előttem még fél óra gyaloglás a melóhelyig.. zene nélkül... Hümm... Fasza.
Pénz nem volt nállam hogy vegyek egy elemet. Visszafordulni meg már nem akartam. Némán egy mosollyal zártam le a dolgot magamban. S lépdeltem tovább.. Viszont utálok zene nélkül sétálni. Nem szeretem az utcazajt.
A jó hangulatom szinten tartása akkor már kihívásokkal küzködött..
Lépdeltem viszont tovább.. Mindaddig amíg bekanyarodva egy saroknál egy szembejövő biciklis fel nem tünt. Pontosabban egy másodpercem volt észrevenni, mivel kb 74km/h-val száguldott felém... A másodperc tört része alatt az agyam felmérte a helyzetet s oldalra ugrottam egy szolid 4-5métert. Minden jol is ment. Nem gázoltak el. Viszont a leérkezés nem sikerült zökkenőmentesen. Pontosabban egy téglára érkeztem bal lábfejjel. S a téglának van egy oylan tulajdonsága hogy kemény... Mit eddig is gondoltam de akkor szembesültem is-e ténnyel. S a lábfejem enyhén elfordult egy olyan irányba ahova igy nem nagyon szokott.
Hümm... Finom volt... Onnantol kezdve egész nap fájt.
Sevész. Enyhén rokkantan, zene nélkül, kicsit Dr House-os léptekkel folytattam utam.
Félúton jártam.
Mikor azt veszem észre hogy egy rendőrautó gurul mellettem. Az autó villogoja pislog rendesen, s a benne ülö sün integet felém. -Mi a fasz? (Gondoltam akkor már másodjára.)
Hát csak megállok már gondolom eltévedtek vagy valami... :) Naívan...
Félrállnak. Kiszáll a két sün. Kb 23-25év körüliek lehettek... A dinnye a hónuk alá téve gondosan.. S jönnek felém.. Mi a fasz? (...)
Megszolal a véknyabbik:
- Jó napot! Maga mit csinált a múltkor?
Én enyhén meglepödve:
-Szé-szép jó napot! Én? Mikor? Hol?
-Hát maga! két hete! Feltartotta a rendezvényt!
-ÉÉn?Milyen rendezvényt?!
-Hát a bringásokat...
(Úúhhhhhh.. Akkor leesett... Két hete valami Biciklis konvoj ment ugyanott ahol most ezek a faszok megállitottak.. én megvártam mig a biciklisek elhaladnak.. Majd ráléptem a zebrára a kocsi megállt hát át is mentem viszont féluton a zebrán rámdudált az a kocsi aki megállt nekem.. Mi a fasz? (...) Hát kiderült az még a konvojhoz tartozott.. De hát akkor mi a faszért állt meg?!Nem értettem akkor de ugy beleszartam őszintén az egészbe hol érdekel..Kell nektek felvonulgatni... Viszont a konvojt felvezető rendőrbácsik már akkor szirénáztak nekem meg dudáltak én meg mosolyogtam és integettem nekik. Na ők voltak azok akik most megállitottak....)
-Na na látom eszébe jutott már
-A-Az akkora probléma volt hogy átmentem a zebrán?!
-Igen tudja akkor mi dolgoztunk!
-Én meg dolgozni mentem..
A hangulatom akkor már igy zene nélkül sántán melóba menet(!) elég szar volt főleg ha még hozzáteszem a lelki dolgaim... kicsit bepöccentem...
-Dolgozni ment, dolgozni ment. Nem kibirta volna míg elhaladunk?
-Honnan jöjjek rá hogy azok még magukhoz tartoznak?
-Mondtuk a "szirénába" csak magán akkor is ez a szar volt! (A fülesemre mutogat)
- Muszáj magának zenét hallgatnia?
Na akkor bepöccentem..
-Miért hol van megirva hogy nem lehet zenéthallgatni?
-Majd én megirom magának!
-Milyen jogon?
-Mit mondott? Ne feleseljen! Mit gondol ki vagyok én?
-Na mit gondol? (már vörös a feje a fasznak...)
-Én mit gondolok? :) (nevetve)
-Azt hagyjuk mi?
-Hát hagyjuk :)
-Na takarodjon innen!
-Maguk állitottak meg én meg se akartam állni... Na viszlát további jó munkát!
És otthagytam őket :D
Így belegondolva akkora poén :) Viszont akkor meloba menet sántán, zene nélkül bepöccenve gáz volt.. s majd a meloban szopni 8orán keresztül.. háát.. nem egy majális....
Na de tuléltem... A faszomat elég is erröl a naprol ennyit..
na jóvan! Jóccaka
Szebb napot!
Blogzoll
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 22., vasárnap
Lezárás
Mikor működöképes egy kapcsolat?
Bonyolult téma...
Igaz a mai világban már-már kezd divattá válni egy másik út, de véleményem szerint az a természetes ha egy férfi a nőre vágyik a nő pedig férfira! :) (A másik megoldás sztem egy betegség de ezt hagyjuk...)
De mikor jó a kapcsolat?
Ha a férfi hitelesen tudja a férfi szerepet játszani s ha a nő is ugyanennyire hiteles a szerepében.
Nem az a fontos hogy minden nap mondogassuk egymásnak a bűvös szót hogy szeretlek. Nem kell egymás nyakán lógni. Lehetnek viták a nő és a férfi közt. Sőt! Kellenek is a viták.
A Hiteles férfi tiszteli a Hiteles nőt! S ez forditva is igaz! A tisztelet a lényeg! Megtisztelni a másikat! Megtisztelni azzal hogy tudatjuk a másikkal hogy élünk s gondolunk rá. Megtisztelni azzal hogy hűségesek maradunk hozzá. Megtisztelni azzal hogy végighallgatjuk egymást. Megtisztelni azzal hogy nem fordítunk hátat a másiknak. Megtisztelni azzal hogy tudatjuk vele őszintén mit érzünk. Az egymás iránti tisztelet teszi hitelessé a nőt s a férfit. Tisztelem a nőt mert elfogadott úgy ahogy vagyok s ez visszafele is igy müködik. Tisztelem a másik adottságát vagy adottságait s elfogadom öket.
Nem keresztezni kell egymás útját hanem megprobálni közös nevezőre jutni.
Mitöl lesz férfi a férfi s mitöl lesz nő a nő?
Tudni kell mit érzel, tudni kell milyen szerepet töltessz be, tudni kell odafigyelni a másikra. Ebböl a hárombol megszületik a másik iránti tisztelet. S a legfontosabb a felelösségtudat. Ha a tettedért nem vagy felelös s nem ismered be magadnak, nem látod hogy elcseszted. Hanem inkább elbujsz a teher alol akkor te gyerek vagy nem felnőtt. S így nem lehetsz hiteles a szerepedben.
Mindig tudnod kell mit is érzel! Ha nem tudod akkor a kicsinykis lelkedben elég nagy vihar dúl. Ködös vihar! Így nem látsz át saját magadon. Nem vagy hiteles! S ebböl fakadóan elkezded nem tisztelni a másikat.
Nem vagy hiteles és a másik fél látja hogy valami gond van. Elkezdi a te kivánságaidat teljesiteni. Megtesz mindent s megfeledkezik a saját hitelességének megtartásárol. Egy papucs lesz belölle. Mindent megad neked. Csak azért hogy a vihar ami a lelkedben fortyog elcsendesüljön. S te tisztán láss végre.. Tiszteld őt!
De ha ez bekövetkezik a kapcsolat halála már be is nyitott az ajtón. Mert kinyalták a segged megkaptál mindent a lelked elcsendesült. Kinyitod a szemed s te egy hiteltelen férfit látsz. Akiért nem kell küzdened. Nem kell érte semmit sem tenned. Kiábrándulsz belölle s vége mindennek. A tisztelet eltünik. Megnyilnak a kiskapuk. Előtörnek a ballépések/félrelépések.
S ujra vihar támad a lelkedben. Azt sem tudod ki vagy. S ki voltál.
Ha megadtad volna a tiszteletet irántam most nem lett volna vége a kapcsolatnak. Ha kerestél volna, ha megtisztetél volna azzal hogy élsz s ki is mutattad volna. Nem nekem kellett volna futnom utánnad. Máshogy alakult volna.. A távkapcsolatok igy nem müködnek hogy még szövegben se kommunikálunk... Mindketten hibáztunk. Hogy ki mennyire az nem számit. Vagyis 'asszem... Na de ennyi... Vége
Szebb kapcsolat ajtót
Blogzoll
Bonyolult téma...
Igaz a mai világban már-már kezd divattá válni egy másik út, de véleményem szerint az a természetes ha egy férfi a nőre vágyik a nő pedig férfira! :) (A másik megoldás sztem egy betegség de ezt hagyjuk...)
De mikor jó a kapcsolat?
Ha a férfi hitelesen tudja a férfi szerepet játszani s ha a nő is ugyanennyire hiteles a szerepében.
Nem az a fontos hogy minden nap mondogassuk egymásnak a bűvös szót hogy szeretlek. Nem kell egymás nyakán lógni. Lehetnek viták a nő és a férfi közt. Sőt! Kellenek is a viták.
A Hiteles férfi tiszteli a Hiteles nőt! S ez forditva is igaz! A tisztelet a lényeg! Megtisztelni a másikat! Megtisztelni azzal hogy tudatjuk a másikkal hogy élünk s gondolunk rá. Megtisztelni azzal hogy hűségesek maradunk hozzá. Megtisztelni azzal hogy végighallgatjuk egymást. Megtisztelni azzal hogy nem fordítunk hátat a másiknak. Megtisztelni azzal hogy tudatjuk vele őszintén mit érzünk. Az egymás iránti tisztelet teszi hitelessé a nőt s a férfit. Tisztelem a nőt mert elfogadott úgy ahogy vagyok s ez visszafele is igy müködik. Tisztelem a másik adottságát vagy adottságait s elfogadom öket.
Nem keresztezni kell egymás útját hanem megprobálni közös nevezőre jutni.
Mitöl lesz férfi a férfi s mitöl lesz nő a nő?
Tudni kell mit érzel, tudni kell milyen szerepet töltessz be, tudni kell odafigyelni a másikra. Ebböl a hárombol megszületik a másik iránti tisztelet. S a legfontosabb a felelösségtudat. Ha a tettedért nem vagy felelös s nem ismered be magadnak, nem látod hogy elcseszted. Hanem inkább elbujsz a teher alol akkor te gyerek vagy nem felnőtt. S így nem lehetsz hiteles a szerepedben.
Mindig tudnod kell mit is érzel! Ha nem tudod akkor a kicsinykis lelkedben elég nagy vihar dúl. Ködös vihar! Így nem látsz át saját magadon. Nem vagy hiteles! S ebböl fakadóan elkezded nem tisztelni a másikat.
Nem vagy hiteles és a másik fél látja hogy valami gond van. Elkezdi a te kivánságaidat teljesiteni. Megtesz mindent s megfeledkezik a saját hitelességének megtartásárol. Egy papucs lesz belölle. Mindent megad neked. Csak azért hogy a vihar ami a lelkedben fortyog elcsendesüljön. S te tisztán láss végre.. Tiszteld őt!
De ha ez bekövetkezik a kapcsolat halála már be is nyitott az ajtón. Mert kinyalták a segged megkaptál mindent a lelked elcsendesült. Kinyitod a szemed s te egy hiteltelen férfit látsz. Akiért nem kell küzdened. Nem kell érte semmit sem tenned. Kiábrándulsz belölle s vége mindennek. A tisztelet eltünik. Megnyilnak a kiskapuk. Előtörnek a ballépések/félrelépések.
S ujra vihar támad a lelkedben. Azt sem tudod ki vagy. S ki voltál.
Ha megadtad volna a tiszteletet irántam most nem lett volna vége a kapcsolatnak. Ha kerestél volna, ha megtisztetél volna azzal hogy élsz s ki is mutattad volna. Nem nekem kellett volna futnom utánnad. Máshogy alakult volna.. A távkapcsolatok igy nem müködnek hogy még szövegben se kommunikálunk... Mindketten hibáztunk. Hogy ki mennyire az nem számit. Vagyis 'asszem... Na de ennyi... Vége
Szebb kapcsolat ajtót
Blogzoll
2010. augusztus 21., szombat
No komment....
A pénzemet hagyja... A szívemet adja vissza!!!
:,(
Lelki GPS-em azt üzeni forduljak dél felé a szabadság felé...
oké. oké..
Szebb napot
Blogzoll
2010. augusztus 20., péntek
Fesztivál Lázban Aludva
Üdv Bloglakók!
Egy perce ránéztem a blogra és észrevettem hogy elég rég írtam. Csak kéne már valamit...
A postaládámat meg se mertem nézni vajon mennyien ostromoltátok naponta hogy írjak már végre.. :)
Ezúton elnézést érte.. :)
Hogy mi is van velem?
Élek! Sőőőt! ... *sejtelmes mosoly* :)
Mi történt ma?
Arra ébredtem hogy Augusztus 20.a van. Minden évben lezajlik bennem valamilyen szürreális paranormális tevékenység ezen jeles nap mégjelesebb reggelén. Legyek akármennyire is fáradt, felébredek a Virágkarnevál kezdésére. Idén sem történt másképp. Nincs is annál szebb. Bekapcsolni a tv-t a DebrecenTV re (*atizeneggyesre*) vinni és újfent szembesülni a ténnyel.
Még mindig van olyan Barom aki kora reggel kimegy csak azért hogy megnézze a karnevált.
Hihetetlen!
De vegyük csak át.
Mi is történik minden év Augusztus 20.-án Debrecen Főterén?
Virágkarnevál álnéven az ország összes mazsorettcsoportját 2óra alatt letuszkolják az emberek torkán. Igaz etetés gyanánt 10-15 Virágkocsit is végiggurítanak a szemeink elött.
De mi is a virágkocsi?
Egy szerkezet amit mi sohasem látunk mert ügyesen álcázva van. Gondolom egy alap kocsi. Lényeg guruljon de a karosszéria helyett egy keret van rajta amire virtuóz hungarocell felhasználással bábukat faragnak amire döglött virágokat szurkálnak. Majd kurva lassan végighömpölyögnek a szemünk elött.
A virágkocsikat pedig Román/Lengyel/Török/Román/Szerb/Magyar/Román/Román/Szlovák/Román... Néptánc-csoportok előzik s követik egyaránt. S mindezek alatt a mazsorettcsoportok a nyitókocsitol kezdve állandoan jelen vannak. Állandóan!
S ránk törnek! Most is hallom azt a zenét! Látom azt mosolyt az arcokon!
S mi ezt nézzük! A mai napig nem értem!
Mi értelme a mazsorettnek?
Forgatnak/Dobálnak egy vékony rudat vigyorognak egyfojtában még csak túl sok tánclépést se tartalmaz a koreográfiájuk. Vagy ha mégis akkoris mindeggyik csoport ugyanazt csinálja! ... És mosolyognak! Gonoszan! Ránk törnek! Le akarják zsibbasztani az agyunkat! Mire képesek még vajon?! ...
....És a dolgozó kora reggel kimegy akár még fizet is hogy a tribünre kapjon jegyet s megnézi ezt a fost! Ami az első 5perc után dögunalom! Sőt arra az 5 percre is vár fél vagy akár egy órát ami alatt szintén unatkozik. Miért csináljuk mi ezt?
Hozzáteszem este kinnt voltam én is! :) Igaz csak a zászlóforgatók miatt...
Imádom őket. Már ovodában is zászlóforgató akartam lenni ha nagy leszek. S ma ujra láttam őket. Sőt elmentek mellettem a Csokonai Színháznál. De jó volt :) Ők a kivételek amik erősítik a szabályt ami miatt érdemes megtartani minden évben ezt a programot. A zászlóforgatók egy külön posztot érdemelnek. Majd ha lesz időm meg is írom :) Imádom őket! :) ...
Visszatérve valószinű hogy a fenntébb említett nézeteim abbol fakadnak hogy debreceni vagyok. Rengeteg virágkarnevált végignéztem már. Unom! Hihetetlenül! S reggel arra is fény derült hogy én már baba koromban Augusztus 20.án délelött a tribünön voltam pontosabban az Anyum ölében aludtam mert kb már akkor ennyire érdekelt ez a dolog :D
Azért hozzá kell tenni a hungarocell munkák télleg minden elismerést megérdemelnek. Mert szépek, igy a dölgött virággal különösen. De a köztük lévő ezer darab mazsorett csoportot hanyagolni kéne. Na de mára legyen elég ennyi. Talán valamikor folyt köv.Most megyek aludni.
Szebb Virágkocsikat!
Blogzoll
Egy perce ránéztem a blogra és észrevettem hogy elég rég írtam. Csak kéne már valamit...
A postaládámat meg se mertem nézni vajon mennyien ostromoltátok naponta hogy írjak már végre.. :)
Ezúton elnézést érte.. :)
Hogy mi is van velem?
Élek! Sőőőt! ... *sejtelmes mosoly* :)
Mi történt ma?
Arra ébredtem hogy Augusztus 20.a van. Minden évben lezajlik bennem valamilyen szürreális paranormális tevékenység ezen jeles nap mégjelesebb reggelén. Legyek akármennyire is fáradt, felébredek a Virágkarnevál kezdésére. Idén sem történt másképp. Nincs is annál szebb. Bekapcsolni a tv-t a DebrecenTV re (*atizeneggyesre*) vinni és újfent szembesülni a ténnyel.
Még mindig van olyan Barom aki kora reggel kimegy csak azért hogy megnézze a karnevált.
Hihetetlen!
De vegyük csak át.
Mi is történik minden év Augusztus 20.-án Debrecen Főterén?
Virágkarnevál álnéven az ország összes mazsorettcsoportját 2óra alatt letuszkolják az emberek torkán. Igaz etetés gyanánt 10-15 Virágkocsit is végiggurítanak a szemeink elött.
De mi is a virágkocsi?
Egy szerkezet amit mi sohasem látunk mert ügyesen álcázva van. Gondolom egy alap kocsi. Lényeg guruljon de a karosszéria helyett egy keret van rajta amire virtuóz hungarocell felhasználással bábukat faragnak amire döglött virágokat szurkálnak. Majd kurva lassan végighömpölyögnek a szemünk elött.
A virágkocsikat pedig Román/Lengyel/Török/Román/Szerb/Magyar/Román/Román/Szlovák/Román... Néptánc-csoportok előzik s követik egyaránt. S mindezek alatt a mazsorettcsoportok a nyitókocsitol kezdve állandoan jelen vannak. Állandóan!
S ránk törnek! Most is hallom azt a zenét! Látom azt mosolyt az arcokon!
S mi ezt nézzük! A mai napig nem értem!
Mi értelme a mazsorettnek?
Forgatnak/Dobálnak egy vékony rudat vigyorognak egyfojtában még csak túl sok tánclépést se tartalmaz a koreográfiájuk. Vagy ha mégis akkoris mindeggyik csoport ugyanazt csinálja! ... És mosolyognak! Gonoszan! Ránk törnek! Le akarják zsibbasztani az agyunkat! Mire képesek még vajon?! ...
....És a dolgozó kora reggel kimegy akár még fizet is hogy a tribünre kapjon jegyet s megnézi ezt a fost! Ami az első 5perc után dögunalom! Sőt arra az 5 percre is vár fél vagy akár egy órát ami alatt szintén unatkozik. Miért csináljuk mi ezt?
Hozzáteszem este kinnt voltam én is! :) Igaz csak a zászlóforgatók miatt...
Imádom őket. Már ovodában is zászlóforgató akartam lenni ha nagy leszek. S ma ujra láttam őket. Sőt elmentek mellettem a Csokonai Színháznál. De jó volt :) Ők a kivételek amik erősítik a szabályt ami miatt érdemes megtartani minden évben ezt a programot. A zászlóforgatók egy külön posztot érdemelnek. Majd ha lesz időm meg is írom :) Imádom őket! :) ...
Visszatérve valószinű hogy a fenntébb említett nézeteim abbol fakadnak hogy debreceni vagyok. Rengeteg virágkarnevált végignéztem már. Unom! Hihetetlenül! S reggel arra is fény derült hogy én már baba koromban Augusztus 20.án délelött a tribünön voltam pontosabban az Anyum ölében aludtam mert kb már akkor ennyire érdekelt ez a dolog :D
Azért hozzá kell tenni a hungarocell munkák télleg minden elismerést megérdemelnek. Mert szépek, igy a dölgött virággal különösen. De a köztük lévő ezer darab mazsorett csoportot hanyagolni kéne. Na de mára legyen elég ennyi. Talán valamikor folyt köv.Most megyek aludni.
Szebb Virágkocsikat!
Blogzoll
2010. augusztus 4., szerda
Ez vicc
A világon az egyik legjobb dolog veszekedni a semmin.
Tudomásom szerint az a vita amikor te ugy gondolod hogy az ugy van... a másik fél meg ugy gondolja hogy az nem ugy van.. szal van egy érved... és a másik félnek is van egy érve és kúlturáltan probáljátok bizonyítani a saját magatok igazát. A hangsúly a kúlturált szavon van...
Veszekedés pedig ennek a tökéletes reciproka, vagyis az észérvek teljes zárojelbetételével basztatjátok egymást... az utóbbinak sok-sok ága s azon belül külön fajtája is van...
Neki mehetsz a másiknak, gúnyolodhatsz, a fejéhez vághatod külső/belső hibáit.. rosszabb esetben kemény nehéz tárgyakat, kinevetheted, lelegyintheted, levegőnek nézheted, kitalálhatsz dolgokat és azzal cseszegetheted...stb..stb..stb..
S mint mondottam volt a legeslegjobb ág a veszekedések széleskörű repertoárjában az, az, amikor eggyik pillanatrol a másikra az eggyik fél felbassza az agyát a semmin, s pár perc mulva megfertőzi a társát is. S ebböl egy veszekedés robban ki ami akár több napig is eltart...
De télleg egy apróságon egy semmin iszonyat komoly veszkedés alakul ki... Aminek az ég adta világon semmi de semmi értelme.. S te csak fogod a fejed vakarod s nézel előre hogy most mi a fasz van? Ez most komoly? De nem tudsz észhez térni muszáj folytatnod mert annyira röhejes az egész hogy nem hagyhatod abba visz az ár magával, sodor megállíthatatlanul. Kicsúszik a lábad alol a föld s pofoznak téged egyfojtában gallyak meg a hordalék ami körülöttetek van joideje és te ezeket a lelki pofonokat haladék nélkül visszaadod akár duplán.. Ami csak olaj a tűzre és mégjobban felloban az a láng ami élteti a dühöt a szivetekben mert kurvára nem ezt várná el eggyikötök sem a másiktol. Ez a legnagyobb poén az egészben.
S hogy ezt mi okozhatja?
Sokáig gondolkoztam rajta... Ide Freud-i megoldás szükségeltetik...
Több mint valoszinű hogy nem az lehet a baj amiböl kiindult a veszekedés... Jelen esetben én visszakérdeztem valamire amit eggyátalán nem várt a másik fél s nem is értett... Ebböl egy katasztrófális dialogus született s folytatódott... Ez két napja tart... Valoszinűleg most ért véget..
Visszatérve.. Nem az én kérdezősködésem miatt veszekszek én a másik féllel... Hanem azért mert kettönk közt nem minden tökéletes. Van valami baj kettönkel ami beleszarik a mi életünkbe. Jelen esetben ez a távolság. Lehet ez más is és biztos van több oka is személyes napi szarságok de a távolság szarik a legnagyobbat.. úgyérzem.. hümm.. Fasza... hümm...
Na rejtély megoldva.. Lelki GPS-em aszondja hogy majd lesz valahogy és ahol tudok forduljak jobbra.. Hát remélem...
Szebb lelki GPS-t
Blogzoll
Tudomásom szerint az a vita amikor te ugy gondolod hogy az ugy van... a másik fél meg ugy gondolja hogy az nem ugy van.. szal van egy érved... és a másik félnek is van egy érve és kúlturáltan probáljátok bizonyítani a saját magatok igazát. A hangsúly a kúlturált szavon van...
Veszekedés pedig ennek a tökéletes reciproka, vagyis az észérvek teljes zárojelbetételével basztatjátok egymást... az utóbbinak sok-sok ága s azon belül külön fajtája is van...
Neki mehetsz a másiknak, gúnyolodhatsz, a fejéhez vághatod külső/belső hibáit.. rosszabb esetben kemény nehéz tárgyakat, kinevetheted, lelegyintheted, levegőnek nézheted, kitalálhatsz dolgokat és azzal cseszegetheted...stb..stb..stb..
S mint mondottam volt a legeslegjobb ág a veszekedések széleskörű repertoárjában az, az, amikor eggyik pillanatrol a másikra az eggyik fél felbassza az agyát a semmin, s pár perc mulva megfertőzi a társát is. S ebböl egy veszekedés robban ki ami akár több napig is eltart...
De télleg egy apróságon egy semmin iszonyat komoly veszkedés alakul ki... Aminek az ég adta világon semmi de semmi értelme.. S te csak fogod a fejed vakarod s nézel előre hogy most mi a fasz van? Ez most komoly? De nem tudsz észhez térni muszáj folytatnod mert annyira röhejes az egész hogy nem hagyhatod abba visz az ár magával, sodor megállíthatatlanul. Kicsúszik a lábad alol a föld s pofoznak téged egyfojtában gallyak meg a hordalék ami körülöttetek van joideje és te ezeket a lelki pofonokat haladék nélkül visszaadod akár duplán.. Ami csak olaj a tűzre és mégjobban felloban az a láng ami élteti a dühöt a szivetekben mert kurvára nem ezt várná el eggyikötök sem a másiktol. Ez a legnagyobb poén az egészben.
S hogy ezt mi okozhatja?
Sokáig gondolkoztam rajta... Ide Freud-i megoldás szükségeltetik...
Több mint valoszinű hogy nem az lehet a baj amiböl kiindult a veszekedés... Jelen esetben én visszakérdeztem valamire amit eggyátalán nem várt a másik fél s nem is értett... Ebböl egy katasztrófális dialogus született s folytatódott... Ez két napja tart... Valoszinűleg most ért véget..
Visszatérve.. Nem az én kérdezősködésem miatt veszekszek én a másik féllel... Hanem azért mert kettönk közt nem minden tökéletes. Van valami baj kettönkel ami beleszarik a mi életünkbe. Jelen esetben ez a távolság. Lehet ez más is és biztos van több oka is személyes napi szarságok de a távolság szarik a legnagyobbat.. úgyérzem.. hümm.. Fasza... hümm...
Na rejtély megoldva.. Lelki GPS-em aszondja hogy majd lesz valahogy és ahol tudok forduljak jobbra.. Hát remélem...
Szebb lelki GPS-t
Blogzoll
2010. július 19., hétfő
Tokalja után
Vége.
Éppen hogy elkezdődött már vége is lett a fesztiválnak. Dugig vagyok emlékekkel, képekkel, dalokkal, hangokkal, történetekkel s ezek folyamatosan törnek fel bennem.
Amikor megpillantottam a Tiszát, amikor feltették a kezemre a tisza campinges karszalagot, amikor leszúrtam az első "cölöpöt", amikor mosolyogva kezet fogtam rockerrel így egy év után, amikor elsétáltunk a pennybe hogy behűtsünk valamit, amikor megvettem a vizipuskám, és azoknak a lányoknak az arcát akiket "lehűtöttünk" vele :) amikor elmentünk Marika nénihez, :D amikor lehúztam az év első Marika nénis felesét, amikor illumináltan visszatértem a sátorba, amikor kipakoltam, amikor felfujtam a matracom, amikor leültünk rá a sátram elé, amikor besötétedett, az elsö akkordra a gitáromon, amikor megismertem azt az aranyos lányt s a barátját Valentint aki odapofátlankodott a matracra, az első oltásokra, az akkor már sokadik mosolyra, az első sóhajra amikor feltekintettem a csillagos égboltra, arra a csillagos égboltra... a lehunyt szemhéjam mögött csak ki kell nyitnom lelki szemeim s már itt is van elöttem.. A nyársaló betonrészén ülök. Elöttem sátrak, a sátrak mögött szép lassan folyik a tisza, a tisza mögött a Tokaj hegy néz rám a hegy felett pedig a végtelen égbolt min csillagok fénylenek s a fák lombjai keretezik őket. :D
Az első alvásra, az első ébredésre, az első kómás állapotra, az első gyomorfájdalmakra, és az első fejfájásra, az első életmentő zuhanyra, a férfizuhanyban élő pók megismerésére/összehaverkodásra, az első szomszédok megérkezésére... :) Na jó.. A végtelenségig tudnám folyatatni.. majd holnap folyt köv innen.. :)
Az eggyik emlék szebb mint a másik.. :)
Blogzoll
Éppen hogy elkezdődött már vége is lett a fesztiválnak. Dugig vagyok emlékekkel, képekkel, dalokkal, hangokkal, történetekkel s ezek folyamatosan törnek fel bennem.
Amikor megpillantottam a Tiszát, amikor feltették a kezemre a tisza campinges karszalagot, amikor leszúrtam az első "cölöpöt", amikor mosolyogva kezet fogtam rockerrel így egy év után, amikor elsétáltunk a pennybe hogy behűtsünk valamit, amikor megvettem a vizipuskám, és azoknak a lányoknak az arcát akiket "lehűtöttünk" vele :) amikor elmentünk Marika nénihez, :D amikor lehúztam az év első Marika nénis felesét, amikor illumináltan visszatértem a sátorba, amikor kipakoltam, amikor felfujtam a matracom, amikor leültünk rá a sátram elé, amikor besötétedett, az elsö akkordra a gitáromon, amikor megismertem azt az aranyos lányt s a barátját Valentint aki odapofátlankodott a matracra, az első oltásokra, az akkor már sokadik mosolyra, az első sóhajra amikor feltekintettem a csillagos égboltra, arra a csillagos égboltra... a lehunyt szemhéjam mögött csak ki kell nyitnom lelki szemeim s már itt is van elöttem.. A nyársaló betonrészén ülök. Elöttem sátrak, a sátrak mögött szép lassan folyik a tisza, a tisza mögött a Tokaj hegy néz rám a hegy felett pedig a végtelen égbolt min csillagok fénylenek s a fák lombjai keretezik őket. :D
Az első alvásra, az első ébredésre, az első kómás állapotra, az első gyomorfájdalmakra, és az első fejfájásra, az első életmentő zuhanyra, a férfizuhanyban élő pók megismerésére/összehaverkodásra, az első szomszédok megérkezésére... :) Na jó.. A végtelenségig tudnám folyatatni.. majd holnap folyt köv innen.. :)
Az eggyik emlék szebb mint a másik.. :)
Blogzoll
2010. július 4., vasárnap
Fesztivál Lázban Égve
Egy hét múlva már bőven Tokajban szikkadok, s most fejvesztve próbálom beszerezni azokat a dolgokat amik az eddig sem csekély mennyiségű túlélő-felszerelésem darabjait gyarapítanák. Nem mintha félnék bármitöl is hogy megázok esetleg, megfagyok akármi... De amíg a többi rocker a Lidl-ből kunyerált vagy a város egy-egy hobója alól kicsempészett kartonlapot emeli maga fölé a koncerten, ettöl némi szárazságot várva, addig én mosolyogva nézhetem őket a faszányos katonai esőruhámban... Gondoltam én, naívan. De úgytünik a katonai ruha nem jön össze... Kurva drááága!!! Az obsit-et ezentúl kizárólag obshit-nek nevezem a továbbiakban... Olyan árakat és olyan sejtelmes kinézetű cuccokat találtam "esőruha" néven... Hogy azt kommentálni kell :D
Az első jelölt mindig a legolcsóbb :) Ő érte 3500 ft-ot kérnének el tőllem..
Lássuk a másik végletet... Ő a legdrágább :) Magyar esőszett néven 16500Ft... :O
A végére a legpoénabb :D Igaz ez nem esőkabát.. :D
Az első jelölt mindig a legolcsóbb :) Ő érte 3500 ft-ot kérnének el tőllem.. Hááááááááát.. Hogymondjam..
Egy darab szemetes-zsákból jobbat csinálnék...
Egy darab szemetes-zsákból jobbat csinálnék...
Ez a kép úgy néz ki mint egy kurva ganés koszos szellem :D
És így a lábam megázna ugyanúgy... Szal 3500 ft a bolt szerint csak a felső testem védheti meg az esőtől... Szal ez nekem még ingyen se kéne nemhogy ennyiér... A faszt!
Lássuk a másik végletet... Ő a legdrágább :) Magyar esőszett néven 16500Ft... :O Hát de ez fos!!!!
Mitöl lehet ez ilyen drága? Miket tudhat vajon?
Aszondja:
Terepszínű, nagyon erős, teljesen vízálló 3/4-es kabát és kantáros nadrág. /Külön kabát sajnos nincs./
Kapható a következő változatokban: terep,
Kapható a következő változatokban: terep,
(kommentálva)
-Terepszínű... Vazz ebbe az ellenség csak kiszúrna nem elrejtőznék :)
-Nagyon erős... Teszem fel a jogos kérdést: Mér kell nagyon erősnek lennie? Nekem elég ha nem szakad el... Nem találkozok olyan atrocitással szerintem hogy kurva erősnek kéne lennie..
-Vízálló... XD vazze! Ez nem extra hanem a minimum... Há' azér nem árt ha egy esőkabát vízálló.. Ez csúúsztatáás :D Akkor a 3500-as nem is vízálló mer nem volt odairva semmi? Mondjuk az lehet téll nem vizálló :D
Mindegy.. Nem értem én ezt ők tudják :D Ja és csak úgy zárójelbe.. A fesztivál-bérletem nem kerül ennyibe :D Ennyi pénzért inkább egy hétig bőrig ázok.. :D
A végére a legpoénabb :D Igaz ez nem esőkabát.. :DAszondja: Harckocsizó overáll 12.500ft
Azér egy ilyet kéne venni.. szal.. Jó ha van a háznál..
Kitudja mikor ülök harckocsiba :D
Vagy ott Tokajt megszállják a nemtomkik és hopp pont nincs kéznél egy harckocsizó overáll :D Mekkora pech lenne már :D
De amin meglepödtem hogy csak s, és m, méretben van..
De aztán leesett hogy a harckocsizósok kissebb emberek mer a 150kg-os sörpocakos zsíroshajú összenőttszemöldökű rockerek majd a tokaji összeütközésben a gyalogos katonák közé lesznek sorolva mer ők nem férnek be a harckocsiba :D Szal ki van ez találva! :D
Szal az obsithet zárojelbe teszem a bevásárlásnál...
Erröl muszáj volt posztolnom.. holnap talán folytatom mi kéne még :D
Jóccaka
Szebb Esőkabátot!
Blogzoll
2010. június 30., szerda
Szakadoznak a felhők
Telnek a napok elég gyorsan. Hálisten'
Jövöhét pénteken este 10órátol szabi! 9napig semmi meló csak fogom a lábam és lóógatom :D
Szombat reggel indul a sihuhum Tokajba :) Nagyon remélem hogy nem fogunk árvízben tocsogni. Bár hegy' honlapon azt irják már vízmentes a talaj. Hát reméljük :) Plusz azt is hogy napocska figyelembe veszi hogy eljött az én hetem és elküldi a halál faszára a felhőket. Már csak azért is jó lenne megúszni a dolgot szó szerint mert hiába leszünk árvízkárosultak a kormány leszar minket magasról... Kész röhej ez a tüzijáték demagógia. Az egész ötlet hülyeség...
"Ne legyen tttttttüzijáték mer akko' jobb lessz aztán szegényeknek..."
Széép gesztus. oké. De az hogy ezen vitatkozni kell az gusztustalan. Természetesnek kéne lennie a kormány részéről, hogy ez a minimum hogyha már baszunk segíteni elég pénzel a rászorultakon akkor már jelzésszerűen megemlékezünk róluk. De neeem mer kitalálták hogy egy "szolidabb" tüzijétéknak lennie kell mer' hagyományok... meg ami a legnagyobb, mert "túristák csak a tüzijáték miatt jönnek és nagy bevétel..." XD
Mekkora csúsztatás :D Magyarul valakinek ebben jó pénz van mert "haver a pirotechnikás és rábízom hogy te csináld a tüzijátékot kapsz x milliót rá, hozd ki minél kevesebből de azér látványos legyen... A zsé x százalékát meg passzold ide nekem te is jol jársz én is" Na ez az a hagyomány amiröl beszéltek! Hagyomány hogy a mindenkori kormány x tagjainak minden augusztus 20.án jó pénze van abból hogy megrendezik a tüzijátékot... Ezért nem mondták le anno amikor kurva nagy vihar közeledett az egésszet mer meg kell tartani! Ki van fizetve :D Ezért nem mondják le most sem. Várható volt... Szal azér adózok hogy eltartsam ezeket az ingyenélő.... mindegy.. Szegény embereknek pedig egy élet munkáája dölt össze a házukkal eggyütt az árvíz miatt. S azt se tudják mihez kezdjenek. Szomorú :( Na de ennyit erről..
Amúgy jól vagyok :) Ahogy telnek a napok egyre jobban :)
Ennyit mára... Majd legközelebb ugyanitt :)
Szebb időjárást
Blogzoll
Jövöhét pénteken este 10órátol szabi! 9napig semmi meló csak fogom a lábam és lóógatom :D
Szombat reggel indul a sihuhum Tokajba :) Nagyon remélem hogy nem fogunk árvízben tocsogni. Bár hegy' honlapon azt irják már vízmentes a talaj. Hát reméljük :) Plusz azt is hogy napocska figyelembe veszi hogy eljött az én hetem és elküldi a halál faszára a felhőket. Már csak azért is jó lenne megúszni a dolgot szó szerint mert hiába leszünk árvízkárosultak a kormány leszar minket magasról... Kész röhej ez a tüzijáték demagógia. Az egész ötlet hülyeség...
"Ne legyen tttttttüzijáték mer akko' jobb lessz aztán szegényeknek..."
Széép gesztus. oké. De az hogy ezen vitatkozni kell az gusztustalan. Természetesnek kéne lennie a kormány részéről, hogy ez a minimum hogyha már baszunk segíteni elég pénzel a rászorultakon akkor már jelzésszerűen megemlékezünk róluk. De neeem mer kitalálták hogy egy "szolidabb" tüzijétéknak lennie kell mer' hagyományok... meg ami a legnagyobb, mert "túristák csak a tüzijáték miatt jönnek és nagy bevétel..." XD
Mekkora csúsztatás :D Magyarul valakinek ebben jó pénz van mert "haver a pirotechnikás és rábízom hogy te csináld a tüzijátékot kapsz x milliót rá, hozd ki minél kevesebből de azér látványos legyen... A zsé x százalékát meg passzold ide nekem te is jol jársz én is" Na ez az a hagyomány amiröl beszéltek! Hagyomány hogy a mindenkori kormány x tagjainak minden augusztus 20.án jó pénze van abból hogy megrendezik a tüzijátékot... Ezért nem mondták le anno amikor kurva nagy vihar közeledett az egésszet mer meg kell tartani! Ki van fizetve :D Ezért nem mondják le most sem. Várható volt... Szal azér adózok hogy eltartsam ezeket az ingyenélő.... mindegy.. Szegény embereknek pedig egy élet munkáája dölt össze a házukkal eggyütt az árvíz miatt. S azt se tudják mihez kezdjenek. Szomorú :( Na de ennyit erről..
Amúgy jól vagyok :) Ahogy telnek a napok egyre jobban :)
Ennyit mára... Majd legközelebb ugyanitt :)
Szebb időjárást
Blogzoll
2010. június 23., szerda
Évzáró
Na üdv mindenkinek!
Visszatértem.
Nem is akárhogy, megújult külsővel. Öröm ránézni a blogomra, főleg hogy a sablont szerény személyem készítette el, rém egyszerűen. Akit érdekel annak leírom...
Hogy mi történt a szünet óta? hümm..
Hááát. Elég sok minden.. Hagyjuk is...
Egyenlőre az életem ezen része legyen egy nagy üres folt minden bloglakóm tudatában. Majd talán késöbb ezt a hiányosságot megprobálom satírozgatni.
...
Holnapután lesz egy hete hogy 1 éve dolgozok. *bambulelőre*
Több mint 365 napja úgy élek ahogy a felnőttek. Már csak uszkve 40 év és azt írhatom hogy már egy éve úgy élek mint a nyugdíjjasok. Fasza.
Hogy milyen a felnőtt élet? Szaaaaaaar!
Egész gyerekkorunkba felnőttek akarunk lenni... Hááát ha most visszarepülnénk több mint 10 évet az időben s újra megkérdeznék tőlem a sablon kérdést már máshogy válaszolnék...
-Kisfijam mi akarsz lenni ha felnőtt leszel?
-Gyerek!
S milyen igazam volna. Bár egy év alatt sokat változtam.
A felnőtt élet legeleje a legszarabb. Amikor kiesel az iskolapadbol s hiába lógatnád a lábad, mert hirtelen feltartóztathatatlanul talaj érkezik alá s nyom felfele hogy ne tehess ilyet jódarabig.
Hirtelen bekerülsz egy oylan világba ahol semmit sem érzel biztosnak, ahol nem elég a hülyülés mint az iskolában, itt már bizonyítani kell mert ha nem teszed, szívfájdalom nélkül megválnak tőled. Nincs könyörgés az igazolásért, nincs javítás, se pihentető őszi/téli/tavaszi/nyári szünetek.
Bekerülsz egy megállíthatatlan mókuskerékbe mit már nem te irányítassz.
A meleg vizes medencéböl miben 10en akárhány évig aszalodtál, hirtelen átkerülsz egy hidegbe hol minden új és nem érzed benne jól magad.. Eleinte!
De elöbb utóbb megszokod. Nekem 1évbe telt :) Átesel a holtponton, s megszokottá válik. Tudod a helyed, tudod a dolgod, tudsz előre tervezni. S mosolyoghatsz hogy a volt osztálytársaid kik a munka elől főiskolára/egyetemre menekültek, pár év mulva vagy akár még hamarabb szembe találkoznak azzal mennyire nehéz is az élet. :) S nekik még nehezebb mer' a diákhitelt is nyögniük kell a minimálbérből, szakma nélkül. Höhöhöhö :)
Ha már lúd legyen kövér alapon, egyre komolyabban gondolkozok az albérlet kérdésen. Iszonyat jó lenne. Olcsóbban is kijönnék... + Teljes mértékben önállóan a saját sarkamra állva mutathatnám meg mire is vagyok képes. Ja és nem utolsó sorban élhetném szerény aglegény életemet :P Na nem írok semmit sem előre de hamarosan... remélem.
A felnőtté válás utolsó bástyáját is bevenném ha önálloan élhetnék.
Na szal szar a felnőtt élet... ja.. eleinte kurva szar.. aztán megszokod.. :D Csak vigyázni kell mert ha túlságosan megszokod és melegnek érzed a hideg vizet stroboszkópos lesz a mozgásod és elkönyvelheted magad droidnak. Na az viszont sosem leszek.
Számomra hideg a víz csak mozgok meg ne fázzak :) Gyűjtöm az erőm hogy átmásszak egy másik medencébe... :)
Na de amúgy meg vagyok. Érdekes az élet :)
Újrakezdésnek legyen most elég ennyi. Álmos vagyok. Megyek alvadni.
Jóccaka'
Szebb éveket
Blogzoll
Visszatértem.
Nem is akárhogy, megújult külsővel. Öröm ránézni a blogomra, főleg hogy a sablont szerény személyem készítette el, rém egyszerűen. Akit érdekel annak leírom...
Hogy mi történt a szünet óta? hümm..
Hááát. Elég sok minden.. Hagyjuk is...
Egyenlőre az életem ezen része legyen egy nagy üres folt minden bloglakóm tudatában. Majd talán késöbb ezt a hiányosságot megprobálom satírozgatni.
...
Holnapután lesz egy hete hogy 1 éve dolgozok. *bambulelőre*
Több mint 365 napja úgy élek ahogy a felnőttek. Már csak uszkve 40 év és azt írhatom hogy már egy éve úgy élek mint a nyugdíjjasok. Fasza.
Hogy milyen a felnőtt élet? Szaaaaaaar!
Egész gyerekkorunkba felnőttek akarunk lenni... Hááát ha most visszarepülnénk több mint 10 évet az időben s újra megkérdeznék tőlem a sablon kérdést már máshogy válaszolnék...
-Kisfijam mi akarsz lenni ha felnőtt leszel?
-Gyerek!
S milyen igazam volna. Bár egy év alatt sokat változtam.
A felnőtt élet legeleje a legszarabb. Amikor kiesel az iskolapadbol s hiába lógatnád a lábad, mert hirtelen feltartóztathatatlanul talaj érkezik alá s nyom felfele hogy ne tehess ilyet jódarabig.
Hirtelen bekerülsz egy oylan világba ahol semmit sem érzel biztosnak, ahol nem elég a hülyülés mint az iskolában, itt már bizonyítani kell mert ha nem teszed, szívfájdalom nélkül megválnak tőled. Nincs könyörgés az igazolásért, nincs javítás, se pihentető őszi/téli/tavaszi/nyári szünetek.
Bekerülsz egy megállíthatatlan mókuskerékbe mit már nem te irányítassz.
A meleg vizes medencéböl miben 10en akárhány évig aszalodtál, hirtelen átkerülsz egy hidegbe hol minden új és nem érzed benne jól magad.. Eleinte!
De elöbb utóbb megszokod. Nekem 1évbe telt :) Átesel a holtponton, s megszokottá válik. Tudod a helyed, tudod a dolgod, tudsz előre tervezni. S mosolyoghatsz hogy a volt osztálytársaid kik a munka elől főiskolára/egyetemre menekültek, pár év mulva vagy akár még hamarabb szembe találkoznak azzal mennyire nehéz is az élet. :) S nekik még nehezebb mer' a diákhitelt is nyögniük kell a minimálbérből, szakma nélkül. Höhöhöhö :)
Ha már lúd legyen kövér alapon, egyre komolyabban gondolkozok az albérlet kérdésen. Iszonyat jó lenne. Olcsóbban is kijönnék... + Teljes mértékben önállóan a saját sarkamra állva mutathatnám meg mire is vagyok képes. Ja és nem utolsó sorban élhetném szerény aglegény életemet :P Na nem írok semmit sem előre de hamarosan... remélem.
A felnőtté válás utolsó bástyáját is bevenném ha önálloan élhetnék.
Na szal szar a felnőtt élet... ja.. eleinte kurva szar.. aztán megszokod.. :D Csak vigyázni kell mert ha túlságosan megszokod és melegnek érzed a hideg vizet stroboszkópos lesz a mozgásod és elkönyvelheted magad droidnak. Na az viszont sosem leszek.
Számomra hideg a víz csak mozgok meg ne fázzak :) Gyűjtöm az erőm hogy átmásszak egy másik medencébe... :)
Na de amúgy meg vagyok. Érdekes az élet :)
Újrakezdésnek legyen most elég ennyi. Álmos vagyok. Megyek alvadni.
Jóccaka'
Szebb éveket
Blogzoll
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)