Szomszédok kicsit másképp

:D

Vonal 3

______________________________________

Halmozott Skizofrénia

Sziasztok!
Engem nem ismertek, szerény személyem az az író/költő aki elveszett valahol mélyen Blogzoll lelkében. Ő nem is tud róla hogy most írok egy bejegyzést, de meggyőződésem hogy most írnom kell. Igaz titulusom megköveteli hogy a színfalak mögött maradjak, de elméletileg nem ez lesz az utolsó alkalom hogy megszólalok itt. Bár valószínüleg nem lesz hosszú életű ez a poszt...

Első fejezet.
Blogzoll és Gitáros Nyuszi sörözése.

Délután 2 óra van. Gitáros nyuszi kötelességeit befejezvén fáradtan lép ki munkahelyéről az utcára. A kaput kinyitván azonnal megcsapja a szabadság szele. Sóhajt eggyet s egyedül gyalog nekivág a hazafelé vezető útnak. Csepereg az eső.. Már reggel óta.. Esernyő viszont nincs nálla, a járdán pedig mindenhol pocsolyák akadályozzák az útját.
Egyszer csak megcsörren a telefonja. Ismeretlen szám. Gitáros nyuszi felveszi a telefont s egy hang beleszól:
-Szeva Nyuszi! Blogzoll vagyok! Találkozzunk az Arizónában 1óra múlva!
Mielőtt Nyuszi visszaválaszolhatott volna, a hívás véget ért. Viszont semmit nem tervezett a délutánra szóval benne volt a találkában.
Telt-múlt az idő eljött a 3 óra s egyszerre érkeztek az Arizóna elé.
Blogzoll: -Gyere meghívlak egy sörre!
Nyuszi elmosolyodott, odamentek a pulthoz, kikérték, majd megmászták a lépcsőket s leültek fennt egy asztalnál.
Blogzoll: -Na mesélj mizujs?
Nyuszi: -*sóhaj* Hát megvagyok :)
Blogzoll: -Hát megvagy? :)
Nyuszi: -Jajaja minden oké...
-Egészség!
Szólt Nyuszi, majd belekortyoltak mindketten a Soproniba.
Nyuszi: -Veled mizujs?
Blogzoll: -Hehehe hát velem is minden oké...
-Csajokról mesélj!
-Punk Nyuszival beszéltél azóta?
Nyuszi: -Áhh, nem. Nem hiszem hogy kéne eggyátalán beszélnem vele.
Blogzoll: -Már nem érdekel?
Nyuszi: -Hát már túl vagyok rajta. Szép volt jó volt. Csak a szép emlékeket hagyom meg.
Blogzoll: -Na és ki a következő exjelölt?
Nyuszi: -Nemtudom. Jelenleg nincs senki. Pontosabban van 2 jelentkező de eggyikkel se jönnék össze.
Blogzoll: -Akkor nem is akarsz most kapcsolatot?
Nyuszi: -Hehe ezt a kérdést már megkaptam a héten. Nemtudom. Télleg nemtudom. Szeretnék, de tudod eddig mindeggyik kapcsolatom elcseszett volt. Szinte az összes csajjal csak egy hónapig tartott a dolog. Egy hónap alatt megszeretem őket, majd kidobnak. Én meg hónapokig szarul vagyok. Ha a csalódás egy személy lenne én már simán tegezhetném annyira ismerem.. Mondjuk most télleg nincs senki a célkereszt mögött... Habár..
Blogzoll: -Habár?
Nyuszi: -Nemtudom... Lenne egy valaki akivel elég jóba lettem. Barátok vagyunk.. De a héten elég sokat gondoltam rá. Ő teljesen más mint a többi lány.
Blogzoll: -Tetszik?
Nyuszi: - :)
Blogzoll: -Tetszik?! :)
Nyuszi: -Persze. De annyira jóba lettünk.. Nem akarom elrontani a barátságunkat. Meg amúgyis, ő teljesen más. Nem hiszem hogy a zsánere vagyok. Úgyse jönne össze. Ő elitebb kategória. Nem tudna úgy nézni rám.
Blogzoll: -Megmondtad már neki hogy tetszik?
Nyuszi: -Megmondani?! Észnél vagy?!
Blogzoll: -Emlékszel Diusra? Neki se mondtad el mit érzel.. Aztán hónapokig csak rágódtál rajta...
Nyuszi: -De ez más... Ez nem olyan..
Blogzoll: -Jó más, igazad van. De el kell mondanod neki.
Nyuszi: -De szükségem van rá. Nem akarom elveszíteni. Ő húzott ki most is Punk Nyuszi után a gödörből... Fontos nekem, és nem szerettem belé mint ahogy Diusba! Csak iszonyat érdekes meg aranyos lány, kurva jól el lehet vele hülyülni is, meg komolyan is tudunk dumálni. Meghallgat mindig. Ha az összes csajt akit ismerek oda állítanák elém s azt mondanák "válassz" biztos őt választanám... De ő meg mást szeret.. Érted... Úgyse jönne össze.. Nem mondhatom el neki mert nem akarom hogy elveszitsem mint barátot.
Blogzoll: -Ja értem... Szal nem vagy szerelmes csak megkedvelted és vele eltudnád képzelni komolyabban?
Nyuszi: -Így van! pontosan! A barátság is jó vele.. Nem arról van szó.. Csak hát mostanában eléggé egyedül érzem magam.
Nyuszi: -Te is letépkeded a sör cimkéjét mint én?
Blogzoll: -Jajaja :)
Blogzoll: -Elővegyem a lelki GPS-t?
Nyuszi: -Jajaja! Ideadhatnád egy kicsit.
Blogzoll: -Na mit mutat a kezedben?
Nyuszi: -Nemtudom Debrecen térképet kicsinyítve...
Nyuszi: -Várj.. Itt valami be van karikázva... Ráközelítek... Hehehehe
Blogzoll: -Mi az?
Nyuszi: -****utca **
Blogzoll: -Azt mondja oda kéne menned? Mi van ott?
Nyuszi: -A lány akiröl meséltem. Ott lakik...
Blogzoll: -Hát menj!
Nyuszi: -Esélytelen. :) Inkább vissza is adom.
Blogzoll: -Meg kéne mondanod neki...
Nyuszi: -Eltűnt a söröm... Köszi hogy meghívtál! :)
Blogzoll: -Most meg hova mész? Mér' állsz fel?
Nyuszi: -Megyek hazafele.
Blogzoll: -Máshova kéne...
Nyuszi: -Dehogyis vegyél egy másik GPS-t... Na majd tali máskor is! Szevaa!
Majd Gitáros Nyuszi leszaladt a lépcsőn kisétált az ajtón s ahogy kilépett elkezdett szakadni az eső. Hirtelen eszébe jutott hogy most hozott magával esernyőt de fennt hagyta az asztalnál. Felszaladt gyorsan érte, de Blogzoll már nem volt ott s az esernyője helyén egy "nem nyert" feliratú sörös-kupak pihent. Gitáros Nyuszi elmosolyodott, majd esőben hazasétált.

Na tudom nem ez lett életem legjobb firkálmánya de gondoltam hátha segítek a srácoknak ezzel.. Vagy csak rontok a helyzeten :D Na mindegy megyek vissza elveszett költőnek lenni Blogzoll lelkébe...
Bár ez nem jó lezárás.. Mit mondana Blogzoll? ... Ja tudom már... :D

Szebb Elveszett költőt!

100.

Előszöris örömmel teszek eleget azon kötelességemnek hogy bejelentsem:
Az Életre Ítélve blog 100. bejegyzését olvasod éppen! *Vuhuhúúúú*
Ezt is megértük.
Ezúton köszönöm mindenkinek akik eddig figyelemmel követték/követik, beleolvastak, netán idetévedtek. Kösssssz.
Mivel ez a 100. bejegyzés most kivételesen közzéteszem egy versem...
Még a hét elején írtam unalmamban de egész héten kb ilyen hangulatom volt hála az ősz beköszöntének. Még talán lehetett volna rajta írni, meg folytatni is.. dee legyen elég ennyi.
Címe nincs. Adjatok neki ti Címet :)

Elsárgult leveleket verdesnek az esőcseppek,

mígnem kiderül most már az utóbbiak erősebbek.

A levelek bukfencezve hullanak némán a talajra,

s szégyenkezve olvadnak, a nedves avarba.

A faágak egyre kopaszabbak a ruhájuk eltűnnek,

rajtuk galambok áznak mit ők csendesen eltűrnek.

Komoran eltakarják a szürkés felhők a kék eget,

Egy pocsolyában ülve, egy hajléktalan kéreget.

Hangos az utca, autóba ültek legtöbben.

Az emberek többsége ilyenkor rádöbben:

Most köszöntött be az ősz, vége a nyárnak.

De legbelül mégis napsütésre várnak.

Szebb Évszakot

Blogzoll