100.

Előszöris örömmel teszek eleget azon kötelességemnek hogy bejelentsem:
Az Életre Ítélve blog 100. bejegyzését olvasod éppen! *Vuhuhúúúú*
Ezt is megértük.
Ezúton köszönöm mindenkinek akik eddig figyelemmel követték/követik, beleolvastak, netán idetévedtek. Kösssssz.
Mivel ez a 100. bejegyzés most kivételesen közzéteszem egy versem...
Még a hét elején írtam unalmamban de egész héten kb ilyen hangulatom volt hála az ősz beköszöntének. Még talán lehetett volna rajta írni, meg folytatni is.. dee legyen elég ennyi.
Címe nincs. Adjatok neki ti Címet :)

Elsárgult leveleket verdesnek az esőcseppek,

mígnem kiderül most már az utóbbiak erősebbek.

A levelek bukfencezve hullanak némán a talajra,

s szégyenkezve olvadnak, a nedves avarba.

A faágak egyre kopaszabbak a ruhájuk eltűnnek,

rajtuk galambok áznak mit ők csendesen eltűrnek.

Komoran eltakarják a szürkés felhők a kék eget,

Egy pocsolyában ülve, egy hajléktalan kéreget.

Hangos az utca, autóba ültek legtöbben.

Az emberek többsége ilyenkor rádöbben:

Most köszöntött be az ősz, vége a nyárnak.

De legbelül mégis napsütésre várnak.

Szebb Évszakot

Blogzoll