Gyanús aki józan...

Ez az utolsó hogy postaként használom a blogom!

De hallgasd meg, olyan a zenéje mint az Izabo-nak! :) Legalábbis az eleje! :)

Ellopták a dalom! :)

Egyáltalán semmi

Most siránkoznom kellene?
A szeretet ünnepe. 
Nem akarok siránkozni.

Tibi nem jött haza Amszterdamból. 4 napja jelentette be, hogy nem tud jönni. Ráadásul mivel a családom még a hónap elején megszavazta, így idén nem ajándékozzuk meg egymást. Az ajándék maga nem érdekel, de az ajándékozás hiányzik. Mióta az eszemet tudom mindig megleptem a szeretteimet valamivel. Ha mást nem akkor rajzoltam egy házikót vagy valami... Ez most nagyon szokatlan...
Átfordultunk. Eljutottunk arra a szintre, hogy már a látszatot sem akarjuk fenntartani. 
Nekem Tibi lett volna az egyetlen ajándék. Az egyetlen dolog ami miatt értelmet láttam volna az egészben. 

3év után először nélküle karácsonyozom. 
Felhívott telefonon, de amikor tudattam vele hogy hiányzik, látványosan elhatárolódott. 
Úgy gondolja így jobb lesz nekem? Vagy nekünk? Szerintem ő is épp olyan üres mint én. 
Legalábbis az a lány akit ismertem az most üres lenne. 
De lehet, hogy csak én kreáltam, és nem is létezik?
Csodálom az erejét. Csodálom az elhatározottságát.
Kínosan odafigyel, hogy az eszével irányítsa az életét. Ezzel pedig pont olyanná válik mint ez a világ amit nem szeret. Csodálom őt. 
Egy pár napja összefutottam vele, próbáltam kiolvasni a szeméből az érzéseket. Teljes közöny. 
Erőltetett beszélgetés, persze örültünk egymásnak, de ő már nincs többé. 
Hehe, a sors fintora. Utálja ezt a világot. Ezt az elcseszett világot. Pedig ha tényleg szeret, akkor nagyon beleillik ebbe a világba. Ebben a világban nem kellenek érzelmek.
A sors lecsapott kirángatta a kezeim közül, és elvitte magával. 

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni." -Lennon

Valószínű ezt olvasni fogja. 
Ki tudja a saját blogjában miket ír rólam? Én még csak olvasni sem tudom. Lehet jobb is...
Lehet tényleg csak én kreáltam ezt a lányt. 
Egy pár hónapja felriadtam egy nagyon szép álomból de még most sem fogom fel... 
Úgy érzem magam, mint ahogy John Coffey érezte magát a Halálsoron végén. 
Ez az utolsó a torkomon akadt és muszáj lesz valamit kezdenem vele. 
Most nem kapok levegőt. 
Ki kell cserélnem az érzelmeket!
Soha sem fogok tudni közönyt érezni iránta! De szeretni sem akarom többé..
...én tehetek az egészről...

Ma reggel felébredtem, befaragtam a fát a talpba, majd egyedül feldíszítettem, miközben a másik szobából John Mayer dúdolt szomorú blues dalokat. Vidám egy pillanat. 
A Csillától kapott mézeskalácsot raktam fel utoljára. Valahogy mindig kikerültem, és így a végére maradt. De felkerült. Ahogy Ildikó dísze is. Ebben az évben barátnők nélkül "ünnepelünk".

A díszítés után sétáltam egyet. Hét ágra sütött a nap, valahogy az időjárásnak sem volt karácsonyi hangulata. Nekem sem. Elsétáltam egy hajléktalan bácsi mellett aki egy padon ült, és a Szíj Melinda szatyrát szorongatta. Visszafordultam, volt nálam egy ezres és neki adtam.
-Boldog Karácsonyt!
Azt hitte viccelek. El sem akarta venni. Majd megköszönte, felpattant, és gyors léptekkel elsétált. A padnál maradtam és végignéztem ahogy eltűnik a ház mögött. Ijesztő voltam?
Talán elcseszettebben néztem ki mint ő...

Nem akarok siránkozni.

Nincs karácsonyi hangulatom. Egyáltalán semmi. Nem volt még ilyen.

Azt a kutya mindenit'!

 

http://www.youtube.com/watch?v=S9lNgy66fvo

Annyira pajkos ez a zene! Zseniális a dalszöveg! Annyira huncut! Miért halt ki ez a modor? A pasiknak kell a szex, de ugyanúgy kell a csajoknak is!

Régen is így volt, és ma is így van. 

Viszont a mai világból kihalt a romantika. 
Annyira jó küzdeni egy lányért. Annyira jó látni, hogy nem hagyja magát egyből.. Annyira jó dolgozni érte!

A lányok is ugyanúgy vágynak arra, de egy lánynak kell az udvarlás! Kell a romantika! Vagy csak kellene?

Egy nővel el kell hitetni hogy nő! ... és nem csak egy két lábon járó pina..

A mai világban erre nincs igény. Vagy lenne csak ennyire elnyomtuk a nőket? 

Annyira pajkos ez a zene! Nem lehet elégszer hangsúlyozni. 

Ma elfogadott, sőt kezdem úgy érezni hogy konkrétan ki kell mondani, hogy dugni akarok veled!

A csajok pedig elpirulva örülnek a bóknak.. pfff

Ebben a dalban is ez van. Csak szolidabban.. Burkoltabban próbálja megszerezni a "hős" az áhított zsákmányt..Persze tudja mindkét fél hogy mi is itt a lényeg... Ezt én jobban lájkolom! Nem akarok egyből mindent tudni a lányról! Szeretném úgy érezni hogy megküzdöttem érte!

A dalban elhangzott történet ma így hangzana:

Két fiatal srác találkozik. Bmx kerékpárjaikat lefektetve, a város főterén leülnek a lépcsőre és az elmúlt napok eseményeit taglalják..

- Na szeva bazdmeg!

- Cső van geci!

- Mii volt tegnap este?

- Áhh.. Ne is mond bazdmeg.

- Mer’? 

- Pötyivel úgy bebasztunk mint állat!

*nevetés*

- Ott volt még Sanyika is amúgy, de az kis buzi nem iszik.. Csak videózott minket amikor hánytunk, most meg szivat hogy felrakja Fészre’

- De várjál már nem úgy volt hogy Zsófival…?

- Hát ja de úgy volt. De Pötyi átment a pótvizsgán meg kellett ünnepelni!

- Az úgy más..

- Akkor Zsófival azóta sincs semmi?

- Dehogynem! Összejöttünk már egy hete! Ma is ott alszok! Csak tegnap nem engedett fel a kis kurva..

*nevetés*

- Hehe! Úgy bebasztál?

- Viccelsz bazdmeg? A pötyivel még egy Stop táblát is felborítottunk. Meg belemásztam egy kukába. Majd meglátod a képeket! Beszarsz’!

*nevetés*

- De akkor mégis hogy volt?

- Otthagytam a többieket, és kitaláltam hogy majd gyalog elmegyek Zsófiékhoz ki a picsába’. Gondoltam alszok ott náluk, meg legalább dugunk is egyet.. Az anyja nem is volt otthon. De nem kellett gyalogolni szerencsére jött a busz pont elértem. Nem hiszed el bazdmeg, a buszon úgy felkavarodott bennem minden, hogy a hátsó hármas üléshez oda is hánytam! De nem vette észre senki! Mázli volt, hogy pont le kellett szállni!

*nevetés*

- Nagy nehezen odaértem, de a geci közvilágítást még mostanra se csinálták meg hallod.. Full sötét, aszfalt nuku. Geci homok van az úttest helyén is. Ráadásul esett is az eső tiszta pocsolya minden bazdmeg.. Az új Adidas-om látnád.. Full sáros bazdmeg.

- Mer ott még földút van?

- Hát ja… Vicc hallod’

- És nem engedett fel?

- Hát nem! Azt mondta így részegen nem enged be. Meg hogy mit képzelek magamról hogy, lemondom a randinkat, leiszom magam, aztán meg hajnalban odállítok full bebaszva dugni…

*nevetés*

- Hát mit képzel ez bazdmeg?

- Hát ja! Simán leszopathattam volna a Zsuzsikát, a vadászba’ még mondta is hogy megy a wc-re nem kísérem-e el, de nem bazdmeg’ mert a hülye Zsófi járt a fejemben.. Geci... Ha tudtam volna előre..

- Ezt beszoptaad!

*nevetés*

- Áhh hiába mondtam neki hogy szeretem meg minden nem hitte el nem engedett fel. Azt is be akartam neki adni hogy nem ittam max egy sört de átlát rajtam bazdmeg. Esküszöm össze is szedtem magam hallod, állítottam neki hogy hülyeség, nem is vagyok bebaszva! Szerelmet is vallottam neki kb 1 órán keresztül, de semmi... Na majd megbékél..Maximum ráírok majd Zsuzsikára.

- Én a helyedben már rég ráírtam volna!

- Áhh semmi olyan én szeretem a Zsófit…

- Szopatni…

*nevetés*

- Hülye! Tényleg szeretem!

Kontár

Újra el kell kezdenem írni.

Régóta nem posztoltam semmit.

Most üres vagyok. Üres.

Durván 3 évvel ezelőtt a Sors úgy döntött radikálisabb változásokat eszközöl az életemben.
Egy szép napon megjelent, a szemembe nézett, biztatóan rám mosolygott, bólintott egyet, megfogtuk egymás kezét, és mindent felrúgtunk ami körülöttem volt.
A szakmám, a munkahelyem, az életmódom, a társaságom, a "családi állapotom". 
Pont a legjobbkor jött! Tudta mire van szükségem! Elvégezte a munkáját, vállon öklözött, nevettünk egy jót, majd elköszönt..
Köszönöm a Sorsnak. Eddigi életem legszebb éveit köszönhetem neki.
- Azóta sem láttam -
Egészen mostanáig, egy pár hete ismét megjelent. Ő semmit sem változott, én annál inkább.
Én rengeteget... talán rám sem ismert igazán..
Régi barátként üdvözöltem, arcomon erőltetett vigyor. Igaz, ő maradt ugyanolyan, most mégis más volt mint akkoriban. Hiányzott az a derűs mosoly. A földre pillantott, keresett, majd kiszúrt magának egy pontot. Egyetlenegy pisszenés nélkül hosszú percekig azt figyelte. Láttam, hogy ő is tipródik. Kis idő elteltével elhúzta a száját, felemelte a fejét, félrerázta az időközben arcába mászó tincseket, a szemembe nézett és a vállamra helyezte a kezét.
Összeomlottam.
Mindketten tudtuk miért jött. El kell vennie tőlem valamit. Valakit. 
A mindent és a semmit.
Anno együtt rúgtuk fel az életem. Most pedig elveszi azt a valakit, aki akkor összeszedett majd ez idáig  összetartott. Aki betöltötte az űrt, akinek a szimpla létezése, egyetlen hozzám intézett mosolya is elég volt ahhoz, hogy a legmélyebb gödörből is páros lábbal kiugorjak.
A sors állítása szerint már réges-rég választanunk kellett volna. 
Mi akarunk lenni a másiknak? 
Minden vagy semmi? 
Igen! Minden és semmi! Nem működtünk, és mi így működtünk... és ez működött is meg nem is... Többé kevésbé... Mostanában már inkább kevésbé...
A sors rágyújtott..
-Te még azóta sem?
-Nem. De köszönöm.
-Nyugi! Minden rendben lesz!
-Az agyam tudja. A szívem viszont elküldene a picsába!
- Nevetés -
-Nekem mennem kell! Beszéld meg vele! Köszönjetek el egymástól. Átadom a kalapácsot, legyél férfi, egy darabig most kovácsold magadnak az életed!

Kontár egy kovács vagyok.