Egyáltalán semmi

Most siránkoznom kellene?
A szeretet ünnepe. 
Nem akarok siránkozni.

Tibi nem jött haza Amszterdamból. 4 napja jelentette be, hogy nem tud jönni. Ráadásul mivel a családom még a hónap elején megszavazta, így idén nem ajándékozzuk meg egymást. Az ajándék maga nem érdekel, de az ajándékozás hiányzik. Mióta az eszemet tudom mindig megleptem a szeretteimet valamivel. Ha mást nem akkor rajzoltam egy házikót vagy valami... Ez most nagyon szokatlan...
Átfordultunk. Eljutottunk arra a szintre, hogy már a látszatot sem akarjuk fenntartani. 
Nekem Tibi lett volna az egyetlen ajándék. Az egyetlen dolog ami miatt értelmet láttam volna az egészben. 

3év után először nélküle karácsonyozom. 
Felhívott telefonon, de amikor tudattam vele hogy hiányzik, látványosan elhatárolódott. 
Úgy gondolja így jobb lesz nekem? Vagy nekünk? Szerintem ő is épp olyan üres mint én. 
Legalábbis az a lány akit ismertem az most üres lenne. 
De lehet, hogy csak én kreáltam, és nem is létezik?
Csodálom az erejét. Csodálom az elhatározottságát.
Kínosan odafigyel, hogy az eszével irányítsa az életét. Ezzel pedig pont olyanná válik mint ez a világ amit nem szeret. Csodálom őt. 
Egy pár napja összefutottam vele, próbáltam kiolvasni a szeméből az érzéseket. Teljes közöny. 
Erőltetett beszélgetés, persze örültünk egymásnak, de ő már nincs többé. 
Hehe, a sors fintora. Utálja ezt a világot. Ezt az elcseszett világot. Pedig ha tényleg szeret, akkor nagyon beleillik ebbe a világba. Ebben a világban nem kellenek érzelmek.
A sors lecsapott kirángatta a kezeim közül, és elvitte magával. 

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni." -Lennon

Valószínű ezt olvasni fogja. 
Ki tudja a saját blogjában miket ír rólam? Én még csak olvasni sem tudom. Lehet jobb is...
Lehet tényleg csak én kreáltam ezt a lányt. 
Egy pár hónapja felriadtam egy nagyon szép álomból de még most sem fogom fel... 
Úgy érzem magam, mint ahogy John Coffey érezte magát a Halálsoron végén. 
Ez az utolsó a torkomon akadt és muszáj lesz valamit kezdenem vele. 
Most nem kapok levegőt. 
Ki kell cserélnem az érzelmeket!
Soha sem fogok tudni közönyt érezni iránta! De szeretni sem akarom többé..
...én tehetek az egészről...

Ma reggel felébredtem, befaragtam a fát a talpba, majd egyedül feldíszítettem, miközben a másik szobából John Mayer dúdolt szomorú blues dalokat. Vidám egy pillanat. 
A Csillától kapott mézeskalácsot raktam fel utoljára. Valahogy mindig kikerültem, és így a végére maradt. De felkerült. Ahogy Ildikó dísze is. Ebben az évben barátnők nélkül "ünnepelünk".

A díszítés után sétáltam egyet. Hét ágra sütött a nap, valahogy az időjárásnak sem volt karácsonyi hangulata. Nekem sem. Elsétáltam egy hajléktalan bácsi mellett aki egy padon ült, és a Szíj Melinda szatyrát szorongatta. Visszafordultam, volt nálam egy ezres és neki adtam.
-Boldog Karácsonyt!
Azt hitte viccelek. El sem akarta venni. Majd megköszönte, felpattant, és gyors léptekkel elsétált. A padnál maradtam és végignéztem ahogy eltűnik a ház mögött. Ijesztő voltam?
Talán elcseszettebben néztem ki mint ő...

Nem akarok siránkozni.

Nincs karácsonyi hangulatom. Egyáltalán semmi. Nem volt még ilyen.