A mai nap jól indult.
Sajátos vekkeremnek hála időben s valami miatt a héten először kipihenten ébredtem. Délelőtt még minden faszán ment. Kibeleöntögettem, ittam ronda cappuchino-t, sétáltam eggyet, és még az se tudta elvenni a kedvem hogy az mp3 lejátszóm lezáró kis bizergéje felmondta a szolgálatot s bekapcsolhatatlanná vált. Ugyanis hazafele menet akármikor probáltam zenét kicsikarni belölle, bekapcsolás helyett csak flegmán kiirt nekem egy "locked"-et. grrrrrrrrrr
Mindegy. Sevész, miután hazaértem orosz modszerrel megoldottam a problémát. :)
Viszont "figyelj a jelekre" ... :) Utólag most rájöttem, az én hőn szeretett zenedobozkám azt probálta a tudtomra adni hogy hohóóóó szopás lesz innentöl kezdve a nap. Hát az is lett...
Elindultam melóba'...
Végre valahára bömbölt a blues a fülembe'. Lépdeltem előre az ütemre. S valahogy nem gondolkoztam semmin sem. Jó volt végre csak bambulni magam elé s átérezni a dallam hangulatát.
Mindaddig amig *katt* leállt a zene... -Miafasz? Gondoltam magamban egyből.. Hát mi lehet?
Az elem... Lemerült.. Egy dalt nem birt ki. Előttem még fél óra gyaloglás a melóhelyig.. zene nélkül... Hümm... Fasza.
Pénz nem volt nállam hogy vegyek egy elemet. Visszafordulni meg már nem akartam. Némán egy mosollyal zártam le a dolgot magamban. S lépdeltem tovább.. Viszont utálok zene nélkül sétálni. Nem szeretem az utcazajt.
A jó hangulatom szinten tartása akkor már kihívásokkal küzködött..
Lépdeltem viszont tovább.. Mindaddig amíg bekanyarodva egy saroknál egy szembejövő biciklis fel nem tünt. Pontosabban egy másodpercem volt észrevenni, mivel kb 74km/h-val száguldott felém... A másodperc tört része alatt az agyam felmérte a helyzetet s oldalra ugrottam egy szolid 4-5métert. Minden jol is ment. Nem gázoltak el. Viszont a leérkezés nem sikerült zökkenőmentesen. Pontosabban egy téglára érkeztem bal lábfejjel. S a téglának van egy oylan tulajdonsága hogy kemény... Mit eddig is gondoltam de akkor szembesültem is-e ténnyel. S a lábfejem enyhén elfordult egy olyan irányba ahova igy nem nagyon szokott.
Hümm... Finom volt... Onnantol kezdve egész nap fájt.
Sevész. Enyhén rokkantan, zene nélkül, kicsit Dr House-os léptekkel folytattam utam.
Félúton jártam.
Mikor azt veszem észre hogy egy rendőrautó gurul mellettem. Az autó villogoja pislog rendesen, s a benne ülö sün integet felém. -Mi a fasz? (Gondoltam akkor már másodjára.)
Hát csak megállok már gondolom eltévedtek vagy valami... :) Naívan...
Félrállnak. Kiszáll a két sün. Kb 23-25év körüliek lehettek... A dinnye a hónuk alá téve gondosan.. S jönnek felém.. Mi a fasz? (...)
Megszolal a véknyabbik:
- Jó napot! Maga mit csinált a múltkor?
Én enyhén meglepödve:
-Szé-szép jó napot! Én? Mikor? Hol?
-Hát maga! két hete! Feltartotta a rendezvényt!
-ÉÉn?Milyen rendezvényt?!
-Hát a bringásokat...
(Úúhhhhhh.. Akkor leesett... Két hete valami Biciklis konvoj ment ugyanott ahol most ezek a faszok megállitottak.. én megvártam mig a biciklisek elhaladnak.. Majd ráléptem a zebrára a kocsi megállt hát át is mentem viszont féluton a zebrán rámdudált az a kocsi aki megállt nekem.. Mi a fasz? (...) Hát kiderült az még a konvojhoz tartozott.. De hát akkor mi a faszért állt meg?!Nem értettem akkor de ugy beleszartam őszintén az egészbe hol érdekel..Kell nektek felvonulgatni... Viszont a konvojt felvezető rendőrbácsik már akkor szirénáztak nekem meg dudáltak én meg mosolyogtam és integettem nekik. Na ők voltak azok akik most megállitottak....)
-Na na látom eszébe jutott már
-A-Az akkora probléma volt hogy átmentem a zebrán?!
-Igen tudja akkor mi dolgoztunk!
-Én meg dolgozni mentem..
A hangulatom akkor már igy zene nélkül sántán melóba menet(!) elég szar volt főleg ha még hozzáteszem a lelki dolgaim... kicsit bepöccentem...
-Dolgozni ment, dolgozni ment. Nem kibirta volna míg elhaladunk?
-Honnan jöjjek rá hogy azok még magukhoz tartoznak?
-Mondtuk a "szirénába" csak magán akkor is ez a szar volt! (A fülesemre mutogat)
- Muszáj magának zenét hallgatnia?
Na akkor bepöccentem..
-Miért hol van megirva hogy nem lehet zenéthallgatni?
-Majd én megirom magának!
-Milyen jogon?
-Mit mondott? Ne feleseljen! Mit gondol ki vagyok én?
-Na mit gondol? (már vörös a feje a fasznak...)
-Én mit gondolok? :) (nevetve)
-Azt hagyjuk mi?
-Hát hagyjuk :)
-Na takarodjon innen!
-Maguk állitottak meg én meg se akartam állni... Na viszlát további jó munkát!
És otthagytam őket :D
Így belegondolva akkora poén :) Viszont akkor meloba menet sántán, zene nélkül bepöccenve gáz volt.. s majd a meloban szopni 8orán keresztül.. háát.. nem egy majális....
Na de tuléltem... A faszomat elég is erröl a naprol ennyit..
na jóvan! Jóccaka
Szebb napot!
Blogzoll
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 22., vasárnap
Lezárás
Mikor működöképes egy kapcsolat?
Bonyolult téma...
Igaz a mai világban már-már kezd divattá válni egy másik út, de véleményem szerint az a természetes ha egy férfi a nőre vágyik a nő pedig férfira! :) (A másik megoldás sztem egy betegség de ezt hagyjuk...)
De mikor jó a kapcsolat?
Ha a férfi hitelesen tudja a férfi szerepet játszani s ha a nő is ugyanennyire hiteles a szerepében.
Nem az a fontos hogy minden nap mondogassuk egymásnak a bűvös szót hogy szeretlek. Nem kell egymás nyakán lógni. Lehetnek viták a nő és a férfi közt. Sőt! Kellenek is a viták.
A Hiteles férfi tiszteli a Hiteles nőt! S ez forditva is igaz! A tisztelet a lényeg! Megtisztelni a másikat! Megtisztelni azzal hogy tudatjuk a másikkal hogy élünk s gondolunk rá. Megtisztelni azzal hogy hűségesek maradunk hozzá. Megtisztelni azzal hogy végighallgatjuk egymást. Megtisztelni azzal hogy nem fordítunk hátat a másiknak. Megtisztelni azzal hogy tudatjuk vele őszintén mit érzünk. Az egymás iránti tisztelet teszi hitelessé a nőt s a férfit. Tisztelem a nőt mert elfogadott úgy ahogy vagyok s ez visszafele is igy müködik. Tisztelem a másik adottságát vagy adottságait s elfogadom öket.
Nem keresztezni kell egymás útját hanem megprobálni közös nevezőre jutni.
Mitöl lesz férfi a férfi s mitöl lesz nő a nő?
Tudni kell mit érzel, tudni kell milyen szerepet töltessz be, tudni kell odafigyelni a másikra. Ebböl a hárombol megszületik a másik iránti tisztelet. S a legfontosabb a felelösségtudat. Ha a tettedért nem vagy felelös s nem ismered be magadnak, nem látod hogy elcseszted. Hanem inkább elbujsz a teher alol akkor te gyerek vagy nem felnőtt. S így nem lehetsz hiteles a szerepedben.
Mindig tudnod kell mit is érzel! Ha nem tudod akkor a kicsinykis lelkedben elég nagy vihar dúl. Ködös vihar! Így nem látsz át saját magadon. Nem vagy hiteles! S ebböl fakadóan elkezded nem tisztelni a másikat.
Nem vagy hiteles és a másik fél látja hogy valami gond van. Elkezdi a te kivánságaidat teljesiteni. Megtesz mindent s megfeledkezik a saját hitelességének megtartásárol. Egy papucs lesz belölle. Mindent megad neked. Csak azért hogy a vihar ami a lelkedben fortyog elcsendesüljön. S te tisztán láss végre.. Tiszteld őt!
De ha ez bekövetkezik a kapcsolat halála már be is nyitott az ajtón. Mert kinyalták a segged megkaptál mindent a lelked elcsendesült. Kinyitod a szemed s te egy hiteltelen férfit látsz. Akiért nem kell küzdened. Nem kell érte semmit sem tenned. Kiábrándulsz belölle s vége mindennek. A tisztelet eltünik. Megnyilnak a kiskapuk. Előtörnek a ballépések/félrelépések.
S ujra vihar támad a lelkedben. Azt sem tudod ki vagy. S ki voltál.
Ha megadtad volna a tiszteletet irántam most nem lett volna vége a kapcsolatnak. Ha kerestél volna, ha megtisztetél volna azzal hogy élsz s ki is mutattad volna. Nem nekem kellett volna futnom utánnad. Máshogy alakult volna.. A távkapcsolatok igy nem müködnek hogy még szövegben se kommunikálunk... Mindketten hibáztunk. Hogy ki mennyire az nem számit. Vagyis 'asszem... Na de ennyi... Vége
Szebb kapcsolat ajtót
Blogzoll
Bonyolult téma...
Igaz a mai világban már-már kezd divattá válni egy másik út, de véleményem szerint az a természetes ha egy férfi a nőre vágyik a nő pedig férfira! :) (A másik megoldás sztem egy betegség de ezt hagyjuk...)
De mikor jó a kapcsolat?
Ha a férfi hitelesen tudja a férfi szerepet játszani s ha a nő is ugyanennyire hiteles a szerepében.
Nem az a fontos hogy minden nap mondogassuk egymásnak a bűvös szót hogy szeretlek. Nem kell egymás nyakán lógni. Lehetnek viták a nő és a férfi közt. Sőt! Kellenek is a viták.
A Hiteles férfi tiszteli a Hiteles nőt! S ez forditva is igaz! A tisztelet a lényeg! Megtisztelni a másikat! Megtisztelni azzal hogy tudatjuk a másikkal hogy élünk s gondolunk rá. Megtisztelni azzal hogy hűségesek maradunk hozzá. Megtisztelni azzal hogy végighallgatjuk egymást. Megtisztelni azzal hogy nem fordítunk hátat a másiknak. Megtisztelni azzal hogy tudatjuk vele őszintén mit érzünk. Az egymás iránti tisztelet teszi hitelessé a nőt s a férfit. Tisztelem a nőt mert elfogadott úgy ahogy vagyok s ez visszafele is igy müködik. Tisztelem a másik adottságát vagy adottságait s elfogadom öket.
Nem keresztezni kell egymás útját hanem megprobálni közös nevezőre jutni.
Mitöl lesz férfi a férfi s mitöl lesz nő a nő?
Tudni kell mit érzel, tudni kell milyen szerepet töltessz be, tudni kell odafigyelni a másikra. Ebböl a hárombol megszületik a másik iránti tisztelet. S a legfontosabb a felelösségtudat. Ha a tettedért nem vagy felelös s nem ismered be magadnak, nem látod hogy elcseszted. Hanem inkább elbujsz a teher alol akkor te gyerek vagy nem felnőtt. S így nem lehetsz hiteles a szerepedben.
Mindig tudnod kell mit is érzel! Ha nem tudod akkor a kicsinykis lelkedben elég nagy vihar dúl. Ködös vihar! Így nem látsz át saját magadon. Nem vagy hiteles! S ebböl fakadóan elkezded nem tisztelni a másikat.
Nem vagy hiteles és a másik fél látja hogy valami gond van. Elkezdi a te kivánságaidat teljesiteni. Megtesz mindent s megfeledkezik a saját hitelességének megtartásárol. Egy papucs lesz belölle. Mindent megad neked. Csak azért hogy a vihar ami a lelkedben fortyog elcsendesüljön. S te tisztán láss végre.. Tiszteld őt!
De ha ez bekövetkezik a kapcsolat halála már be is nyitott az ajtón. Mert kinyalták a segged megkaptál mindent a lelked elcsendesült. Kinyitod a szemed s te egy hiteltelen férfit látsz. Akiért nem kell küzdened. Nem kell érte semmit sem tenned. Kiábrándulsz belölle s vége mindennek. A tisztelet eltünik. Megnyilnak a kiskapuk. Előtörnek a ballépések/félrelépések.
S ujra vihar támad a lelkedben. Azt sem tudod ki vagy. S ki voltál.
Ha megadtad volna a tiszteletet irántam most nem lett volna vége a kapcsolatnak. Ha kerestél volna, ha megtisztetél volna azzal hogy élsz s ki is mutattad volna. Nem nekem kellett volna futnom utánnad. Máshogy alakult volna.. A távkapcsolatok igy nem müködnek hogy még szövegben se kommunikálunk... Mindketten hibáztunk. Hogy ki mennyire az nem számit. Vagyis 'asszem... Na de ennyi... Vége
Szebb kapcsolat ajtót
Blogzoll
2010. augusztus 21., szombat
No komment....
A pénzemet hagyja... A szívemet adja vissza!!!
:,(
Lelki GPS-em azt üzeni forduljak dél felé a szabadság felé...
oké. oké..
Szebb napot
Blogzoll
2010. augusztus 20., péntek
Fesztivál Lázban Aludva
Üdv Bloglakók!
Egy perce ránéztem a blogra és észrevettem hogy elég rég írtam. Csak kéne már valamit...
A postaládámat meg se mertem nézni vajon mennyien ostromoltátok naponta hogy írjak már végre.. :)
Ezúton elnézést érte.. :)
Hogy mi is van velem?
Élek! Sőőőt! ... *sejtelmes mosoly* :)
Mi történt ma?
Arra ébredtem hogy Augusztus 20.a van. Minden évben lezajlik bennem valamilyen szürreális paranormális tevékenység ezen jeles nap mégjelesebb reggelén. Legyek akármennyire is fáradt, felébredek a Virágkarnevál kezdésére. Idén sem történt másképp. Nincs is annál szebb. Bekapcsolni a tv-t a DebrecenTV re (*atizeneggyesre*) vinni és újfent szembesülni a ténnyel.
Még mindig van olyan Barom aki kora reggel kimegy csak azért hogy megnézze a karnevált.
Hihetetlen!
De vegyük csak át.
Mi is történik minden év Augusztus 20.-án Debrecen Főterén?
Virágkarnevál álnéven az ország összes mazsorettcsoportját 2óra alatt letuszkolják az emberek torkán. Igaz etetés gyanánt 10-15 Virágkocsit is végiggurítanak a szemeink elött.
De mi is a virágkocsi?
Egy szerkezet amit mi sohasem látunk mert ügyesen álcázva van. Gondolom egy alap kocsi. Lényeg guruljon de a karosszéria helyett egy keret van rajta amire virtuóz hungarocell felhasználással bábukat faragnak amire döglött virágokat szurkálnak. Majd kurva lassan végighömpölyögnek a szemünk elött.
A virágkocsikat pedig Román/Lengyel/Török/Román/Szerb/Magyar/Román/Román/Szlovák/Román... Néptánc-csoportok előzik s követik egyaránt. S mindezek alatt a mazsorettcsoportok a nyitókocsitol kezdve állandoan jelen vannak. Állandóan!
S ránk törnek! Most is hallom azt a zenét! Látom azt mosolyt az arcokon!
S mi ezt nézzük! A mai napig nem értem!
Mi értelme a mazsorettnek?
Forgatnak/Dobálnak egy vékony rudat vigyorognak egyfojtában még csak túl sok tánclépést se tartalmaz a koreográfiájuk. Vagy ha mégis akkoris mindeggyik csoport ugyanazt csinálja! ... És mosolyognak! Gonoszan! Ránk törnek! Le akarják zsibbasztani az agyunkat! Mire képesek még vajon?! ...
....És a dolgozó kora reggel kimegy akár még fizet is hogy a tribünre kapjon jegyet s megnézi ezt a fost! Ami az első 5perc után dögunalom! Sőt arra az 5 percre is vár fél vagy akár egy órát ami alatt szintén unatkozik. Miért csináljuk mi ezt?
Hozzáteszem este kinnt voltam én is! :) Igaz csak a zászlóforgatók miatt...
Imádom őket. Már ovodában is zászlóforgató akartam lenni ha nagy leszek. S ma ujra láttam őket. Sőt elmentek mellettem a Csokonai Színháznál. De jó volt :) Ők a kivételek amik erősítik a szabályt ami miatt érdemes megtartani minden évben ezt a programot. A zászlóforgatók egy külön posztot érdemelnek. Majd ha lesz időm meg is írom :) Imádom őket! :) ...
Visszatérve valószinű hogy a fenntébb említett nézeteim abbol fakadnak hogy debreceni vagyok. Rengeteg virágkarnevált végignéztem már. Unom! Hihetetlenül! S reggel arra is fény derült hogy én már baba koromban Augusztus 20.án délelött a tribünön voltam pontosabban az Anyum ölében aludtam mert kb már akkor ennyire érdekelt ez a dolog :D
Azért hozzá kell tenni a hungarocell munkák télleg minden elismerést megérdemelnek. Mert szépek, igy a dölgött virággal különösen. De a köztük lévő ezer darab mazsorett csoportot hanyagolni kéne. Na de mára legyen elég ennyi. Talán valamikor folyt köv.Most megyek aludni.
Szebb Virágkocsikat!
Blogzoll
Egy perce ránéztem a blogra és észrevettem hogy elég rég írtam. Csak kéne már valamit...
A postaládámat meg se mertem nézni vajon mennyien ostromoltátok naponta hogy írjak már végre.. :)
Ezúton elnézést érte.. :)
Hogy mi is van velem?
Élek! Sőőőt! ... *sejtelmes mosoly* :)
Mi történt ma?
Arra ébredtem hogy Augusztus 20.a van. Minden évben lezajlik bennem valamilyen szürreális paranormális tevékenység ezen jeles nap mégjelesebb reggelén. Legyek akármennyire is fáradt, felébredek a Virágkarnevál kezdésére. Idén sem történt másképp. Nincs is annál szebb. Bekapcsolni a tv-t a DebrecenTV re (*atizeneggyesre*) vinni és újfent szembesülni a ténnyel.
Még mindig van olyan Barom aki kora reggel kimegy csak azért hogy megnézze a karnevált.
Hihetetlen!
De vegyük csak át.
Mi is történik minden év Augusztus 20.-án Debrecen Főterén?
Virágkarnevál álnéven az ország összes mazsorettcsoportját 2óra alatt letuszkolják az emberek torkán. Igaz etetés gyanánt 10-15 Virágkocsit is végiggurítanak a szemeink elött.
De mi is a virágkocsi?
Egy szerkezet amit mi sohasem látunk mert ügyesen álcázva van. Gondolom egy alap kocsi. Lényeg guruljon de a karosszéria helyett egy keret van rajta amire virtuóz hungarocell felhasználással bábukat faragnak amire döglött virágokat szurkálnak. Majd kurva lassan végighömpölyögnek a szemünk elött.
A virágkocsikat pedig Román/Lengyel/Török/Román/Szerb/Magyar/Román/Román/Szlovák/Román... Néptánc-csoportok előzik s követik egyaránt. S mindezek alatt a mazsorettcsoportok a nyitókocsitol kezdve állandoan jelen vannak. Állandóan!
S ránk törnek! Most is hallom azt a zenét! Látom azt mosolyt az arcokon!
S mi ezt nézzük! A mai napig nem értem!
Mi értelme a mazsorettnek?
Forgatnak/Dobálnak egy vékony rudat vigyorognak egyfojtában még csak túl sok tánclépést se tartalmaz a koreográfiájuk. Vagy ha mégis akkoris mindeggyik csoport ugyanazt csinálja! ... És mosolyognak! Gonoszan! Ránk törnek! Le akarják zsibbasztani az agyunkat! Mire képesek még vajon?! ...
....És a dolgozó kora reggel kimegy akár még fizet is hogy a tribünre kapjon jegyet s megnézi ezt a fost! Ami az első 5perc után dögunalom! Sőt arra az 5 percre is vár fél vagy akár egy órát ami alatt szintén unatkozik. Miért csináljuk mi ezt?
Hozzáteszem este kinnt voltam én is! :) Igaz csak a zászlóforgatók miatt...
Imádom őket. Már ovodában is zászlóforgató akartam lenni ha nagy leszek. S ma ujra láttam őket. Sőt elmentek mellettem a Csokonai Színháznál. De jó volt :) Ők a kivételek amik erősítik a szabályt ami miatt érdemes megtartani minden évben ezt a programot. A zászlóforgatók egy külön posztot érdemelnek. Majd ha lesz időm meg is írom :) Imádom őket! :) ...
Visszatérve valószinű hogy a fenntébb említett nézeteim abbol fakadnak hogy debreceni vagyok. Rengeteg virágkarnevált végignéztem már. Unom! Hihetetlenül! S reggel arra is fény derült hogy én már baba koromban Augusztus 20.án délelött a tribünön voltam pontosabban az Anyum ölében aludtam mert kb már akkor ennyire érdekelt ez a dolog :D
Azért hozzá kell tenni a hungarocell munkák télleg minden elismerést megérdemelnek. Mert szépek, igy a dölgött virággal különösen. De a köztük lévő ezer darab mazsorett csoportot hanyagolni kéne. Na de mára legyen elég ennyi. Talán valamikor folyt köv.Most megyek aludni.
Szebb Virágkocsikat!
Blogzoll
2010. augusztus 4., szerda
Ez vicc
A világon az egyik legjobb dolog veszekedni a semmin.
Tudomásom szerint az a vita amikor te ugy gondolod hogy az ugy van... a másik fél meg ugy gondolja hogy az nem ugy van.. szal van egy érved... és a másik félnek is van egy érve és kúlturáltan probáljátok bizonyítani a saját magatok igazát. A hangsúly a kúlturált szavon van...
Veszekedés pedig ennek a tökéletes reciproka, vagyis az észérvek teljes zárojelbetételével basztatjátok egymást... az utóbbinak sok-sok ága s azon belül külön fajtája is van...
Neki mehetsz a másiknak, gúnyolodhatsz, a fejéhez vághatod külső/belső hibáit.. rosszabb esetben kemény nehéz tárgyakat, kinevetheted, lelegyintheted, levegőnek nézheted, kitalálhatsz dolgokat és azzal cseszegetheted...stb..stb..stb..
S mint mondottam volt a legeslegjobb ág a veszekedések széleskörű repertoárjában az, az, amikor eggyik pillanatrol a másikra az eggyik fél felbassza az agyát a semmin, s pár perc mulva megfertőzi a társát is. S ebböl egy veszekedés robban ki ami akár több napig is eltart...
De télleg egy apróságon egy semmin iszonyat komoly veszkedés alakul ki... Aminek az ég adta világon semmi de semmi értelme.. S te csak fogod a fejed vakarod s nézel előre hogy most mi a fasz van? Ez most komoly? De nem tudsz észhez térni muszáj folytatnod mert annyira röhejes az egész hogy nem hagyhatod abba visz az ár magával, sodor megállíthatatlanul. Kicsúszik a lábad alol a föld s pofoznak téged egyfojtában gallyak meg a hordalék ami körülöttetek van joideje és te ezeket a lelki pofonokat haladék nélkül visszaadod akár duplán.. Ami csak olaj a tűzre és mégjobban felloban az a láng ami élteti a dühöt a szivetekben mert kurvára nem ezt várná el eggyikötök sem a másiktol. Ez a legnagyobb poén az egészben.
S hogy ezt mi okozhatja?
Sokáig gondolkoztam rajta... Ide Freud-i megoldás szükségeltetik...
Több mint valoszinű hogy nem az lehet a baj amiböl kiindult a veszekedés... Jelen esetben én visszakérdeztem valamire amit eggyátalán nem várt a másik fél s nem is értett... Ebböl egy katasztrófális dialogus született s folytatódott... Ez két napja tart... Valoszinűleg most ért véget..
Visszatérve.. Nem az én kérdezősködésem miatt veszekszek én a másik féllel... Hanem azért mert kettönk közt nem minden tökéletes. Van valami baj kettönkel ami beleszarik a mi életünkbe. Jelen esetben ez a távolság. Lehet ez más is és biztos van több oka is személyes napi szarságok de a távolság szarik a legnagyobbat.. úgyérzem.. hümm.. Fasza... hümm...
Na rejtély megoldva.. Lelki GPS-em aszondja hogy majd lesz valahogy és ahol tudok forduljak jobbra.. Hát remélem...
Szebb lelki GPS-t
Blogzoll
Tudomásom szerint az a vita amikor te ugy gondolod hogy az ugy van... a másik fél meg ugy gondolja hogy az nem ugy van.. szal van egy érved... és a másik félnek is van egy érve és kúlturáltan probáljátok bizonyítani a saját magatok igazát. A hangsúly a kúlturált szavon van...
Veszekedés pedig ennek a tökéletes reciproka, vagyis az észérvek teljes zárojelbetételével basztatjátok egymást... az utóbbinak sok-sok ága s azon belül külön fajtája is van...
Neki mehetsz a másiknak, gúnyolodhatsz, a fejéhez vághatod külső/belső hibáit.. rosszabb esetben kemény nehéz tárgyakat, kinevetheted, lelegyintheted, levegőnek nézheted, kitalálhatsz dolgokat és azzal cseszegetheted...stb..stb..stb..
S mint mondottam volt a legeslegjobb ág a veszekedések széleskörű repertoárjában az, az, amikor eggyik pillanatrol a másikra az eggyik fél felbassza az agyát a semmin, s pár perc mulva megfertőzi a társát is. S ebböl egy veszekedés robban ki ami akár több napig is eltart...
De télleg egy apróságon egy semmin iszonyat komoly veszkedés alakul ki... Aminek az ég adta világon semmi de semmi értelme.. S te csak fogod a fejed vakarod s nézel előre hogy most mi a fasz van? Ez most komoly? De nem tudsz észhez térni muszáj folytatnod mert annyira röhejes az egész hogy nem hagyhatod abba visz az ár magával, sodor megállíthatatlanul. Kicsúszik a lábad alol a föld s pofoznak téged egyfojtában gallyak meg a hordalék ami körülöttetek van joideje és te ezeket a lelki pofonokat haladék nélkül visszaadod akár duplán.. Ami csak olaj a tűzre és mégjobban felloban az a láng ami élteti a dühöt a szivetekben mert kurvára nem ezt várná el eggyikötök sem a másiktol. Ez a legnagyobb poén az egészben.
S hogy ezt mi okozhatja?
Sokáig gondolkoztam rajta... Ide Freud-i megoldás szükségeltetik...
Több mint valoszinű hogy nem az lehet a baj amiböl kiindult a veszekedés... Jelen esetben én visszakérdeztem valamire amit eggyátalán nem várt a másik fél s nem is értett... Ebböl egy katasztrófális dialogus született s folytatódott... Ez két napja tart... Valoszinűleg most ért véget..
Visszatérve.. Nem az én kérdezősködésem miatt veszekszek én a másik féllel... Hanem azért mert kettönk közt nem minden tökéletes. Van valami baj kettönkel ami beleszarik a mi életünkbe. Jelen esetben ez a távolság. Lehet ez más is és biztos van több oka is személyes napi szarságok de a távolság szarik a legnagyobbat.. úgyérzem.. hümm.. Fasza... hümm...
Na rejtély megoldva.. Lelki GPS-em aszondja hogy majd lesz valahogy és ahol tudok forduljak jobbra.. Hát remélem...
Szebb lelki GPS-t
Blogzoll
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)