2010. október 20., szerda

Megszűnt a külvilág




Széjjel' vertek. Ez volt az iskolám
..
Bábu lett az összes cimborám.
Eladták magukat, vagy megszöktek.
Nem várhattam meg, amíg betörnek.
Vadabb vagyok mint bármelyik állat!
Nem fordithatok senkinek hátat.
Vicsorognak rám az oroszlánok.
20 éve üvöltök, ostorral járok!!!!!!
Így elfelejtem hogy én is félek...
Micsoda hős... micsoda "élet"..!

...míg haza nem érek

Szeretlek mert gyűrű vagy, és jó.
A lelked tiszta mint a friss hó.
Mikor mondom rólad szól az óda.
Pedig mondom hosszú évek óta.
Este áldást küldessz rám ha játszol.
Átvezetsz csapdákon, át az átkon.
Mosollyal fogadsz, vagy kacagva hívsz.
Átveszed kínomat amennyit bírsz.

De kitéped a szívem amikor sírsz...

Hazatérni nézni, ahogy alszol.
Szeretni akkoris, ha haragszol.
Hallgatni korholó szavaidat.
Szeretni ha néha nincs igazad.
Veled nevetni, mikor örülsz.
Hallgatni csak, mikor mellettem ülsz.
Hogy meggyógyitassz, hogy elviselsz.
Gyújtassz, égetsz, megölelsz.

De kitéped a szívem amikor sírsz...

Suttogni csak mikor fáradt vagy.
Kilesni mikor, kibontod hajad.
Várni rád mikor sietsz, de késel.
Mikor reggel felkelsz, halkan mész el
Súg a selyem, mikor levetkőzöl.
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl
Szemed körül a ráncok ha nevetsz..
A forró sóhajod mikor szeretsz!!!


De kitéped a szívem, amikor sírsz!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése