"Vadnak születtünk az utca nevelt. Senki nem vigyázott ránk. A beton házak között nem várnak csodák..."
Na hogy a beton házak között nem várnak csodák, abban eddig is biztos voltam. Ezt a tényt már kissrác koromban felfedeztem.
Lakótelepi gyerek vagyok ide születtem, itt is élek lassan már 20 éve. A mai nap reggelén pedig rám köszönt a gyerekkori múltam. Na de ne rohanjunk előre..
Gyerekkoromban, a nyári szünetek nagyrésze iszonyat unalmasan és lassan teltek.
Hát persze mit is tudtam volna csinálni?
A szüleim még a levegőtöl is féltettek pláne nem attól hogy elengedjenek csak úgy csavarogni... Amit mondjuk így utólag köszönök is nekik... De most nem ez a lényeg.. :)
Lehet túl "városi" vagyok, kövezzetek meg érte, de egy vidéki gyerek élete szerintem sokkal izgalmasabb mint egy lakótelepi gyereké. A ház körül több a teendő, a gyerek meg minél nagyobb, annál több mindenbe be lehet fogni. Ha meg jószág is van akkor ez a tény hatványozottan igaz. Hát ja... Ha a sors isten ne adja vidékre száműzne és lesz családom, feleségem, gyerekeim.. Még jó hogy az utóbbiakra hagynám a ganézást :)
Na jó persze ez csak vicc volt de abban biztos vagyok hogy több inger ér egy vidéki kölyköt mint anno minket. Meg vidéken van kacsa meg tehén és az tök jó :):)
Lényeg, a lakótelepi gyerek szórakozási lehetősége csekélyebb...
Ha nem néztük a falat, akkor focizhattunk a ház előtti parkban, majd lehajtott fővel állhattunk a szüleink elé hogy már megint betört egy parkoló autó szélvédője..
Vagy ha fogócskázni akartunk a szomszéd vénasszony ordibált le az ablakból hogy nem hallja miattunk a sorozatát..
Vagy hogy ne pattogtassuk a labdát mert aludni szeretne...
Mindenbe beleszóltak. Mi meg néztünk magunk elé és mi csórók már a nyári szünet végét vártuk mert legalább akkor nem unjuk magunkat halálra.
Bár Magyar ember találékony, s ez így visszagondolva a gyerekekre is igaz.
A bátyámmal mi azér' elég sok játékot találtunk ki anno, amit egy vidéki gyerek nem nagyon tudna játszani.
Erre a legkitünőbb példa a "lógatás". Na ez volt a lakásban töltött elfoglaltságok közül a legfejdelmibb. Az egész annyibol állt hogy fogtunk valami kissebb játékot.. bábukat, kinder tojás figurákat akármit, majd egy gombolyag cérnához vagy fonalhoz kötöttük őket. Ezután már csak ki kellett állni az erkélyre vagy a szobánk ablakához, s kidobálni majd visszahúzni. :) S ezen elfoglaltságot kombináltuk is...
Pl.: "Találd el a vénasszony ablakpárkányát..", "Nem mered nekidobni a palotapincsinek..", "Találd el azt a falevelet.."...stb
Na és ez utóbbi játék ami miatt most írom ezt a bejegyzést. A "találd el azt a falevelet" nyomai még a mai napig is fellelhetőek. Ugyanis sokszor véletlenül úgy dobtuk el azt a kis figurát hogy az rácsavarodott a faágra s az, az istennek nem akart kicsavarodni. Aminek a következménye az lett hogy hiába húztuk, a cérna elszakadt a faágon pedig ott maradt a játék legfőbb alkotóeleme. Mi ilyenkor csak eggyet tehettünk s meg is tettük... Sűrűn s meglehetősen profánul emlegettük a jóistent mindenféle formában.
Igaz valamikor mentőakciókat is szerveztünk.
Pl.: Volt olyan hogy egy napon belül két darab játék katonát helyeztünk örökre a faág fogságába. Az eggyikkel megprobáltunk eltalálni valamit ami miatt a katona ottmaradt... :) Ebböl fakadóan pedig egyből megszületett a következő kombináció: "Mentsd meg Ryan közlegényt!"
Ami annyibol állt volna hogy pont úgy találjuk el az eggyik katonával a másikat hogy az "belendül" s kicsavarodik, majd leesik a földre és lemehetünk érte. Na hát ezt megvalósítani... Hát maradjunk annyiban, elértük hogy Ryan közlegény ne unatkozzon egymagába', mert felragadt mellé a fára egy jópár bajtársa. :)
Meg elértük azt is, hogy a nyár végére kis túlzással a házunk előtt egy óriási karácsonyfa állt.
Na de ennyit a múltrol. Telt múlt az idő. Mi nagyjából felnőttünk. A "fennrekedt" figurák nagy része pedig már eltünt. De egy jópár, beleértve "Ryan közlegényt" is, még a mai napig is ott lóg :) Én ma kora hajnalban a fa díszítő elemeinek számát a "tudtomon kívül" megnöveltem.
Tegnap sörözni voltam a kollegákkal... Eleinte nem akartam sokáig maradni.. Télleg nem :) Iszonyat fáradt voltam egész héten minden nap 4kor keltem. De hát na.. Maradtam. :)
Na de az este jó is volt, azzal nem volt baj, azt leszámítva hogy hajnalban értem haza és kicsit többet ittam a kelleténél. Bár lehet nem volt az olyan sok, csak a fáradtság és a kialvatlanság miatt erősebben hatott az alkohol. S a berúgás helyett iszonyat lelassultam... Szó szerint a kómás állapotot sikerült elérnem. A többiektől így utólag megtudtam: "Egy alvajáróhoz hasonlitottam elköszönésnél."
A mai reggelem pedig elég furcsán telt.
Délben felébredtem. Kimásztam az ágybol, bementem a fürdőszobába mindenféle tisztálkodási aktus levezetéseképp. Majd azt veszem észre hogy a szennyeskosárban van a hajgumim és nem is akármilyen hajgumim.. Számomra két féle hajgumi létezik. A jó és a rossz :) Ez rossz volt. Kinyúlt, már sokat használtam... De mit keres a szennyeskosárban? Én ezeket a hajgumikat általában mindig kilövöldözöm az ablakon :) Jójójó tudom nem ott a helyük de könnyebb kilövöldözni :) Meg amúgy is én egy hónapig használok kb eggyet mire használhatatlanná válik szóval még nincs akkora hajgumi mennyiség a ház előtt. :)
Lényeg a szennyeskosárban semmi keresnivalója. Na mindegy. Folytattam a tisztálkodási szertartásom, ami közben egyszer csak kitekintek az ablakon s mit látok? A zoknim ott pihen a faágon fennakadva. Közvetlenül Ryan közlegény mellett... S a szél lobogtatja mint valami bizarr zászlót...
Először csak bámultam s nem értettem hogy most mi a helyzet.. Elkezdtem agyalni hogy az biztosan az enyém? Megprobáltam elképzelni a történetet hogy valamelyik szomszéd teregetett biztos kifujta szél vagy valami... De beletörödtem hogy vazz az télleg az enyém! Ránéztem a kezemben lévő hajgumira s egyből ráébredtem mi történhetett...
Valószínüleg az történhetett hogy hazajöttem és a kómás állapotomban a rossz hajgumimat a szennyes kosárba tettem a zoknim meg kilőttem az ablak előtti fára.
Érdekes látvány volt. De a legrosszabb az egészben az volt hogy miközbe néztem a szél lefújta a fáról és le kellett mennem érte. Hajnaltól kezdve délig nem fújta le... Megvárta míg észreveszem. A szél rohadék tud lenni. :) Mindegy..
Lényeg a zoknim meg lett és kiderült az is hogy nem csak az igaz hogy a beton házak között nem várnak csodák... Hanem az is hogy vadnak születtem mert kialvatlan zombi állapotomban képes vagyok ilyenekre hogy kidobom a zoknim az ablakon.
na Szebb Zoknit!
Blogzoll
Gyerekkoromban, a nyári szünetek nagyrésze iszonyat unalmasan és lassan teltek.
Hát persze mit is tudtam volna csinálni?
A szüleim még a levegőtöl is féltettek pláne nem attól hogy elengedjenek csak úgy csavarogni... Amit mondjuk így utólag köszönök is nekik... De most nem ez a lényeg.. :)
Lehet túl "városi" vagyok, kövezzetek meg érte, de egy vidéki gyerek élete szerintem sokkal izgalmasabb mint egy lakótelepi gyereké. A ház körül több a teendő, a gyerek meg minél nagyobb, annál több mindenbe be lehet fogni. Ha meg jószág is van akkor ez a tény hatványozottan igaz. Hát ja... Ha a sors isten ne adja vidékre száműzne és lesz családom, feleségem, gyerekeim.. Még jó hogy az utóbbiakra hagynám a ganézást :)
Na jó persze ez csak vicc volt de abban biztos vagyok hogy több inger ér egy vidéki kölyköt mint anno minket. Meg vidéken van kacsa meg tehén és az tök jó :):)
Lényeg, a lakótelepi gyerek szórakozási lehetősége csekélyebb...
Ha nem néztük a falat, akkor focizhattunk a ház előtti parkban, majd lehajtott fővel állhattunk a szüleink elé hogy már megint betört egy parkoló autó szélvédője..
Vagy ha fogócskázni akartunk a szomszéd vénasszony ordibált le az ablakból hogy nem hallja miattunk a sorozatát..
Vagy hogy ne pattogtassuk a labdát mert aludni szeretne...
Mindenbe beleszóltak. Mi meg néztünk magunk elé és mi csórók már a nyári szünet végét vártuk mert legalább akkor nem unjuk magunkat halálra.
Bár Magyar ember találékony, s ez így visszagondolva a gyerekekre is igaz.
A bátyámmal mi azér' elég sok játékot találtunk ki anno, amit egy vidéki gyerek nem nagyon tudna játszani.
Erre a legkitünőbb példa a "lógatás". Na ez volt a lakásban töltött elfoglaltságok közül a legfejdelmibb. Az egész annyibol állt hogy fogtunk valami kissebb játékot.. bábukat, kinder tojás figurákat akármit, majd egy gombolyag cérnához vagy fonalhoz kötöttük őket. Ezután már csak ki kellett állni az erkélyre vagy a szobánk ablakához, s kidobálni majd visszahúzni. :) S ezen elfoglaltságot kombináltuk is...
Pl.: "Találd el a vénasszony ablakpárkányát..", "Nem mered nekidobni a palotapincsinek..", "Találd el azt a falevelet.."...stb
Na és ez utóbbi játék ami miatt most írom ezt a bejegyzést. A "találd el azt a falevelet" nyomai még a mai napig is fellelhetőek. Ugyanis sokszor véletlenül úgy dobtuk el azt a kis figurát hogy az rácsavarodott a faágra s az, az istennek nem akart kicsavarodni. Aminek a következménye az lett hogy hiába húztuk, a cérna elszakadt a faágon pedig ott maradt a játék legfőbb alkotóeleme. Mi ilyenkor csak eggyet tehettünk s meg is tettük... Sűrűn s meglehetősen profánul emlegettük a jóistent mindenféle formában.
Igaz valamikor mentőakciókat is szerveztünk.
Pl.: Volt olyan hogy egy napon belül két darab játék katonát helyeztünk örökre a faág fogságába. Az eggyikkel megprobáltunk eltalálni valamit ami miatt a katona ottmaradt... :) Ebböl fakadóan pedig egyből megszületett a következő kombináció: "Mentsd meg Ryan közlegényt!"
Ami annyibol állt volna hogy pont úgy találjuk el az eggyik katonával a másikat hogy az "belendül" s kicsavarodik, majd leesik a földre és lemehetünk érte. Na hát ezt megvalósítani... Hát maradjunk annyiban, elértük hogy Ryan közlegény ne unatkozzon egymagába', mert felragadt mellé a fára egy jópár bajtársa. :)
Meg elértük azt is, hogy a nyár végére kis túlzással a házunk előtt egy óriási karácsonyfa állt.
Na de ennyit a múltrol. Telt múlt az idő. Mi nagyjából felnőttünk. A "fennrekedt" figurák nagy része pedig már eltünt. De egy jópár, beleértve "Ryan közlegényt" is, még a mai napig is ott lóg :) Én ma kora hajnalban a fa díszítő elemeinek számát a "tudtomon kívül" megnöveltem.
Tegnap sörözni voltam a kollegákkal... Eleinte nem akartam sokáig maradni.. Télleg nem :) Iszonyat fáradt voltam egész héten minden nap 4kor keltem. De hát na.. Maradtam. :)
Na de az este jó is volt, azzal nem volt baj, azt leszámítva hogy hajnalban értem haza és kicsit többet ittam a kelleténél. Bár lehet nem volt az olyan sok, csak a fáradtság és a kialvatlanság miatt erősebben hatott az alkohol. S a berúgás helyett iszonyat lelassultam... Szó szerint a kómás állapotot sikerült elérnem. A többiektől így utólag megtudtam: "Egy alvajáróhoz hasonlitottam elköszönésnél."
A mai reggelem pedig elég furcsán telt.
Délben felébredtem. Kimásztam az ágybol, bementem a fürdőszobába mindenféle tisztálkodási aktus levezetéseképp. Majd azt veszem észre hogy a szennyeskosárban van a hajgumim és nem is akármilyen hajgumim.. Számomra két féle hajgumi létezik. A jó és a rossz :) Ez rossz volt. Kinyúlt, már sokat használtam... De mit keres a szennyeskosárban? Én ezeket a hajgumikat általában mindig kilövöldözöm az ablakon :) Jójójó tudom nem ott a helyük de könnyebb kilövöldözni :) Meg amúgy is én egy hónapig használok kb eggyet mire használhatatlanná válik szóval még nincs akkora hajgumi mennyiség a ház előtt. :)
Lényeg a szennyeskosárban semmi keresnivalója. Na mindegy. Folytattam a tisztálkodási szertartásom, ami közben egyszer csak kitekintek az ablakon s mit látok? A zoknim ott pihen a faágon fennakadva. Közvetlenül Ryan közlegény mellett... S a szél lobogtatja mint valami bizarr zászlót...
Először csak bámultam s nem értettem hogy most mi a helyzet.. Elkezdtem agyalni hogy az biztosan az enyém? Megprobáltam elképzelni a történetet hogy valamelyik szomszéd teregetett biztos kifujta szél vagy valami... De beletörödtem hogy vazz az télleg az enyém! Ránéztem a kezemben lévő hajgumira s egyből ráébredtem mi történhetett...
Valószínüleg az történhetett hogy hazajöttem és a kómás állapotomban a rossz hajgumimat a szennyes kosárba tettem a zoknim meg kilőttem az ablak előtti fára.
Érdekes látvány volt. De a legrosszabb az egészben az volt hogy miközbe néztem a szél lefújta a fáról és le kellett mennem érte. Hajnaltól kezdve délig nem fújta le... Megvárta míg észreveszem. A szél rohadék tud lenni. :) Mindegy..
Lényeg a zoknim meg lett és kiderült az is hogy nem csak az igaz hogy a beton házak között nem várnak csodák... Hanem az is hogy vadnak születtem mert kialvatlan zombi állapotomban képes vagyok ilyenekre hogy kidobom a zoknim az ablakon.
na Szebb Zoknit!
Blogzoll
ejj ejj:)....csomót nevetek itt rajtad infó órán te fiúúú:)
VálaszTörlés