csend és eső

Csend van egy ideje a Blogomon. A légy zümmögését sem hallani.
Továbbra is életre vagyok itélve most mégsem találom a szavakat... Miröl irjak? Ezernyi mondat van a fejemben.
Este van. A szobám ablakának párkányán eső cseppek koppannak majd gördülnek le a mélybe. Sűrű sötétség fogad ha a távolba tekintek. Csak az utca fényei világítják meg a tavasz előrehaladtával egyre sűrűbb lombkoronák ágait. Vastag felhő réteg borítja az eget. A csillagok fényei nem jutnak el hozzám önmagukat hirdetve. A holdat se látni. Borongósan tekint le rám az ég mikor felnézek rá. Csend van. Csak a kopogást hallani amit imádok :) Leírhatatlan ütemet játszva nyugtat meg az eső. A levelek az ágakon ellent mondás nélkül engedelmeskednek az időjárásnak, és hajlonganak újra és újra a vízcseppek alatt.
Én is ezt teszem egy pár hónapja. Nem küzdök tovább.. Meghajlok érzéseim előtt és megvárom míg lefolynak azok a nehéz "esőcseppek/könnycseppek(?)"
Pontosabban a könnycseppeket nem várom! Félek tölük.. :) A levelek menőbbek nállam :) Őket nem érdekel semmi sem. Tudják, eláll egyszer az eső és ki fog sütni a nap. Most viszont ez van. Nem tudnak ellene mit tenni.. Miért is küzdjenek ellene?
Tehát várok.. Várok hogy kisüssön a nap. Várom hogy világos legyen. Várom a kék eget! Felhők nélkül! "Eső" nélkül! Várok valamit.. hogy mit? Még pontosan magam sem tudom.

Szép ez az eső
Blogzoll