útjáró

Járom az utam

6

Járom az utam némán, s előre nézek

Nem is tudom talán hogy mit is érzek!

Mögöttem hagytam a múltam pár hónapja,

Fagyott árnyékát veti a mutató az óra lapra.

Járom az utam ordítva, s hátra tekintek.

Szívgörcsbe szorulva, lesújtva legyintek!

Emlékek, emlékképek, mik folyton fojtogatnak,

Szemeimben a könnycseppek lassan felolvadnak.

Járom az utam megpróbálva oda sem figyelni,

De egy angyal leszállt hozzám ezt felügyelni!

Nem figyelek rá, ő mégis mellettem halad.

Akadályoz! Felhúz elém rengeteg falat!

Járom az utam halkan falakat mászva.

Az esőtől jó ideje már teljesen elázva.

Lassan haladok előre, hol szomorúan, hol vidáman.

Hónapok óta nem találom helyem a világban!!

Szebb falmászást

Blogzoll