Egy csónakban ülök az élet ezer arcú óceánján. Egy ideje abbahagytam az evezést. Le akartam maradni a többiektöl. Behunytam a szemem hátrafeküdtem s hallgattam a víz morajlását. A hullámok nekicsapódtak a kis csónak oldalainak. Édesen ringatott a víz, de nem akartam elaludni. A többiek fényei egyre távolodtak. Ezernyi gondolat volt a fejemben.
Tiszta volt az ég. Talán még sohasem láttam ennyire tisztának. Telihold volt. A nagy fénylő hold körül ezernyi csillag világított s a vizet egy végtelen tükörként használták. A fekete óceán apró hullámai csillogó kontúrt kaptak. Csend volt. Csak a víz beszélt hozzám.
Majd egy képszakadás.. kis sötétség.. elaludtam...
Álmomban egy angyalt vígasztaltam. Ő végig lehajtott fejjel állt elöttem. Talán én bántottam meg... Nem emlékszem.. De nehéz könnycseppek gördültek le az arcán mik összeszorították a szivem. Egyszer-egyszer félig felemelte a fejét, rám nézett csillogó szemekkel, de azthiszem fájdalmat okozott neki a látványom. Nem tudott a szemembe nézni. Gyorsan el is kapta a fejét, s továbbra is a földet nézte. Nem szólt hozzám. Csak néztem rá. Nem találtam a szavakat. Nem tudtam mivel megvigasztalni. Vele akartam maradni, de magam sem tudom miért így feleltem: -mennem kell..
Ő megkért rá hogy kezdjek el ujra evezni mert ő is ott ül egy csonakban és szüksége van rám.
Újabb képszakadás.. Hirtelen felébredtem. Felültem a csonakban, de nem láttam senkit sem magam körül. Egyedül vagyok. Még a hold is eltünt az égről és magával vitte a csillagokat. A vízen semmi nem tükröződik. Csak a többiek apró fényei látszanak a távolban.
A kezembe vettem az evezőket s ujra elkezdtem evezni szép lassan. Sok idő eltelt azóta mióta abbahagytam a küzdést. Most jól érzem magam. Jó újra evezni. S ahogy közeledek a többiekhez egyre több csillag előbujik a fejem felett. Talán egyszer a hold is feltűnik...
Szebb evezőt
Blogzoll
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése