Talán ez most jobban esett a tegnapi "sétamaratonnál" is. Csak álltam neki támaszkodva a korlátnak s néztem ki a fejemböl, ezer dolgon gondolkozva.
Néztem hogy játszik a szél a levelekkel, hogy vetik árnyékukat az ágak, hogy hámlik le a kéreg, s hogy tör át a napsugár a lombkoronák közt. Néztem a méheket hogyan szállnak a fa eggyik virágárol a másikra. *igazezutóbbitkicsitfélve:)* S néztem ahogy egy galamb bámul engem egy ágon gubbasztva.
Néztem az eget. Néztem hogyan úsznak a felhők rajta. Néztem ahogy szállnak madarak. Néztem egy távoli repülő kondenz-csíkját minek a nap vörösre festette a szélét. Elgondolkoztam hogy az utasai vajon merre repülhetnek éppen. Néztem a frissen nyírt füvet. Magamba szívtam az illatát. Néztem a járda repedéseit, néztem ahogy egy autó megkerüli a parkot. S észrevettem ahogy a szomszéd kisfiú krétával rajzol a lépcsőre. Eszembe jutott hogy régebben én is ugyanezt csináltam :D Mennyi idő is eltelt azóta... Anno Dettivel biztos mi is lelkesen rajzoltuk a pálcika embereket meg a házakat mindenfelé :) Régen csak a miénk volt ez a környék. A fák, a járda, a park, a lépcső, a szobor. Anno az életünket jelentette ma már csak elsétálunk mellettük. Rengeteget változott minden. De mégis valahol ugyanaz maradt. Számomra ugyanaz..
Viszont délután nem erre a környékre vágytam.
A Tiszán akartam lenni. Tokajnál!
Legszivesebben kikerestem volna a legjobb helyet a parton. Azt a helyet ahol bár féloldalasan de rálátni ahogy a Tisza eggyesül a Bodroggal... és csak néztem volna. Néztem volna hogy folyik elöttem a hatalmas víztömeg. Iszonyat széles a Tisza. Néztem volna az egyre sötétedő égboltot. Felettem egy pár csillag már megmutatta volna önmagát halványan, de a távolban elöttem még tűzpiros lett volna az ég, s vele eggyütt a víz felszíne is. Csak a tücskök ciripelését, s egy pár álmatlanságban szenvedő madár csicsergését hallani. A levegő tiszta. A fák ágai egy hatalmas lombkornává olvadnak össze. S én csak ültem volna s játszottam volna egy dalt egy akkusztikus gitáron :) Viszhangzott volna az egész dallam s csillogott volna a víz felszíne az éjszakai fényektől...
Már nem kell sokat aludni és megszerzem ezt az élményt :) Már alig várom. Iszonyat feltölti majd kicsiny lelkem pozitív irányban :) Asszem.. :D
Várlak Tisza! Várlak Nyár! Várlak Tokaj!
Szebb Kréta rajzot
Blogzoll
hümmhümmmm....... *sóhaj* ^^
VálaszTörlés