2010. május 5., szerda

Wass-csemege


Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.





Amikor mi búcsúzunk
Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekbõl messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár?
És ugye éreztétek olykor,
hogy a halálnál ez se' sokkal enyhébb,
s ennél se' sokkal enyhébb a halál?

Szivárvány
Fáradt esõ hullott a fákra,
fáradt esõ, csöndes esõ,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.
És bánatukban rátaláltak
egymás tétova kezére.
Ha bánat veri omló záporával,
a szívek is úgy kapcsolódnak össze
nehány percre egy színes szivárvánnyal.

Szebb Hazát!

Wass Albert

1 megjegyzés: